Sík Sándor - Mosolygó gyermek

A nyári busz fullasztó melegében,
Kék-bóbitás sapkája keretében,
Anyja mellére békén odabújva,
Szemben velem egy esztendős fiúcska.

Szeme azúrját kerekíti tágra,
Úgy néz a furcsa idegen világra,
Ami én vagyok, aki mostan boldog
Gyönyörűséggel arcába mosolygok.

Csak néz rám, néz rám, komolyan, sokáig,
Míg szirom arca gömbölyűre válik,
Ahogy a bimbó feslik szét a bokrán,
És édesdeden visszamosolyog rám.

Egy új emberke, ki nem is beszél még,
Hogyan érti meg mosolyom beszédét?
Hogy érzi meg, - hisz csak egy éve ember! -
Hogy a szeretet szólítja szememben!

Ó milyen titok, milyen csodaszép ez!
Egy csöpp agy, mely még gondolni se képes,
A szeretetet már fel tudja fogni
S a mosolyra vissza tud mosolyogni!

Ó, ha lehetne, hogy az, aki Atyja
Minden mosolynak, nekem is megadja,
Olyannak lennem, mint ez a csöpp gyermek:
Friss antennája minden szeretetnek.

Válasz

Sík Sándor - Üzenet

Földön túlról üzen az űr.
A földön zúg a földi zűr.

Túlon túlról beszél a hit.
Az ember hordja átkait.

Zsong a tudomány méhkasa.
Embernek ember farkasa.

Kikből a kegyelem csorog,
Papok, poéták, piktorok,

Embernyi ember vagytok-e?
Embernyomokat hagytok-e?

Csak kérdezek, kérdezgetek,
De halvány hangom reszketeg.

Hisz én vagyok első személy,
A kérdés éle engem ér.

Nem mondhatom, mint kisgyerek:
"Nem ér a nevem, emberek."

Uram, te légy irgalmasom,
Mikor fejemre olvasom,

Mit mond nekem, s rólam neked
Az űrből hulló üzenet.

Válasz

Sík Sándor - Vízválasztó PDF Nyomtatás E-mail

Úgy állok itt, Uram,
Örömömben és szomorún:
Se aranyom, se tömjénfüstöm,
Se kenetem, se koszorúm,
Még csak egy árva gerlém sincsen,
Hogy felajánlnám, mint tőlemvalót.
Könyörgök: végy el így, amint vagyok.

Ó, nem indultam így!
Feltarisznyáztál pazarul:
Csak dobbantottam, s ami kellett,
Előtermett a föld alul,
Virág közt jártam, friss vetés közt,
A dús határ mind nekem állt,
Huszonöt termő boldog éven át.

Szürcsöltem, mint a bort:
Amivel test és szellem itatott,
Szépség harmatát, jóság mézét,
És nektárt is: áhitatot.
Ittasultam a kegyelemtől,
S a szárnyas szó magam fölé ragadt.
És minden elfolyt, mint a zuhatag.

A hét bőév után
Most rámborul egy óriási csend.
Ami hang volt az életemben,
A tűnő árral velement.
Kiáltanék, tapogatóznék,
Keresném: mi maradt velem,
Keresném magamat, és nem lelem.

Most már nagyon tudom:
A sok jóból semmi se volt enyém.
Csak átzizzent rajtam a szépség,
Mint a szellő a jegenyén,
Csak átsuhant rajtam az élet,
Mint a dróton az üzenet,
Rostán a víz, árnyék a föld felett.

Vízválasztó vagyok:
Jobbról-balról a sok forrás lefolyt,
S én száraz kőnek itt maradtam,
Színtelen, mint az égi bolt.
Szép, jó köröttem most is minden,
Csak én se szép, se rút, se jó, se rossz:
Alaktalan, akár az ős kaosz.

Nincs bennem annyi én,
Hogy elszégyellném szürkeségemet:
Tehetetlen vagyok a jóra,
És lázadni is ellened.
Ágaskodva sem érem el, hogy
A bűn sarkát érinteném:
Még a bűneim, még ők sem enyém.

Ez és csak ez vagyok:
A végső, a tátongó semmiség.
Ó milyen jó idáig lennem:
Így, így vagyok csak a tiéd!
Most mindenestül rád maradtam,
A mindenre a semmiség.
Van-e, ami így összeillenék!

A tompa kő remeg,
Sötét méhében mozdul valami,
A mélységből elmondhatatlan
Pihegéseket hallani!
A világosság és az élet
Foganni akar odalent:
Uram, a kaosz utánad eseng.

Vajúdik és kiált:
Szomjúhozom a második Legyent,
Amely a közönyös anyagból
Új istenalkotást teremt.
A szót, amelyből megszületve
Új embert hozhatok eléd,
Aki én legyek és aki Te légy!

Válasz

Rónay György - Olajfák éjszakája

1

Szállj le, éjszaka, szállj,
szenvedés éjszakája,
hűtlenség éjszakája,
gyötrelem éjszakája,
irgalom éjszakája.
Takard be lépteiddel a földet,
borítsd rá fekete lepedődet,
minden kínokra vond rá szemfedődet,
függönyözd el a verejtékezőket.
Szállj le, éjszaka, szállj,
fájdalom éjszakája,
kegyelem éjszakája,
árulás éjszakája,
megváltás éjszakája.

2

Akik a házban ülnek,
a lámpa fénykörében,
terített asztal mellett
ülnek és lakmároznak,
eszik a lakoma testét,
isszák a lakoma vérét,
s a lámpa fénykörében
nem látszik a sötétség –
akik a házban ülnek
azok nem veszik észre,
mikor nyílik az ajtó,
éppen csak egy arasznyit,
csak hogy a Bűn kiférjen.
Fejét leszegve surran,
vállát behúzva lépked –
(Júdás) Nem én vagyok, nem én!
Nem én nyúltam a tálba,
nem kezem volt kezével,
nincs is kezem, levágták:
hiánya vár a pénzre;
nem én alkudtam érte,
vérdíjat életére:
nem én vagyok, nem én!
Akik a házban ülnek,
nem is látják osonni,
fal mellett elsuhanni,
árnyékát rejtegetni,
amint kilép az ajtón,
kilép az éjszakába –
(Júdás) Nem én vagyok, nem én!
Résén az irgalomnak,
zárán a szeretetnek,
kilép az éjszakába
a Szíve hasadékán.
A tőr ütötte résen,
kés vágta hasadékon
kilép az éjszakába,
utána vér szivárog.
(Júdás) Nem én vagyok, nem én!
Utána fény szivárog –
(Júdás) Nem én vagyok, nem én!
Fák mögé bú a fénytől –
(Júdás) Nem én vagyok, nem én!
Fától fáig lopakszik –
(Júdás) Nem én vagyok, nem én!
Utána vér szivárog –
(Júdás) Nem én vagyok, nem én!

Válasz

Fűkő Dezső - Vallomás (Részletek)

Elszállnék álmok szárnyain,
de nincsenek már álmaim;
a földre von magával, ó,
a súlyos, bús, rideg való.

...

S csak óhajtom, nem élem én,
mi élettel írt költemény:
a híven vállalt szenvedés,
az áldozatos tettre kész,
türelmes, bátor munkakedv
az égbe zeng fel éneket;
de gyáva lelkem porba dől
a mindennapnak terhitől.
Az Ige győzni hív s tanít,
de gyönge bennem még a hit,
s amit a reggel csöndje ad,
szétfoszladoz a nap alatt.

S ha jő a hűvös alkonyat,
s az Úr a kertben járva, halk,
feddő szavával megkeres,
lehunyt szemem előtt veres
betűkkel írva áll a bűn,
az én bűnöm, s oly keserűn
hasít belém megannyi vád,
hogy bénult nyelvem egy imát
tördelve alighogy dadog:
„Gonosz, rest szolga!” „Én vagyok!”
Hiába nézek szerteszét,
köröttem minden vaksötét...

De a sötétben valahol
Valaki csöndben rám hajol,
megérint, gyógyít, fölemel,
és bennem újra szárnyra kel
minden leláncolt gondolat.
Már megint hallom hangomat,
ujjongva kell kiáltanom
– magamba sehogy sem fojthatom –
hogy újból megnyílt a titok,
mit annyiszor csak áhítok,
és boldogan ismételem,
ha ismét el nem feledem:
a titkok titka – kegyelem!

Válasz

Zselyki Irén - Köszönöm l

Köszönöm azt, hogy minden reggel
felébresztesz a napkeltével.
Tehozzád száll imám, dalom,
szent Neved magasztalom:
minden reggel.

Köszönöm, hogy van délelőtt is,
van napsütés, és van vihar is.
Te fújsz el szelet, zivatart,
áldó kezed biztosan tart:
délelőtt is.

Köszönöm, hogy a délidőben
sütkérezem szeretetedben,
hogy vész elől vagy menedék,
éhínségemben táplálék:
a délidőben.

Köszönöm, hogy még délután,
de sohasem idő múltán
segítesz; ha meg-megbotlom,
terhem viszed, ha átadom:
még délután.

Köszönöm, hogy az est sötétje,
melybe beragyog Igéd fénye,
örök értéket rejteget,
így hát meg nem félemlíthet:
az est sötétje.

Köszönöm, hogy az éj csendjében,
kegyelmed biztos rejtekében,
ha fülelek, Te sosem hallgatsz,
vizsgálsz, dorgálsz és híven oktatsz:
az éj csendjében.

Télen, nyáron, ősszel, tavasszal
Te már megvívtál a gonosszal.
Előtted minden térdre hull,
s ha ott leszek majd leghátul:
Neked köszönöm.

Válasz

Pecznyik Pál - A sátorlakó vágya PDF Nyomtatás E-mail

Itt e földön nincs otthonom,
csak széteső porsátorom,
melyet tép az élet-vihar,
s összeomlik igen hamar.
Kedvem mégsem veszítem el,
ajkam háladalt énekel.
Boldog vagyok, mivel tudom,
mennyben vár rám szép otthonom.

Lelkem eme új otthona
nem dől romba soha, soha!
Ezért vágyom mennybe érni,
megdicsőült testben élni!

Tóth Endre - Valaki véd PDF Nyomtatás E-mail

Valaki véd mindig engem,
mióta csak megszülettem.

Köröttem jár láthatatlan,
újra más és más alakban.
Vigyázott rám ezer bajban,
pedig néha majd meghaltam.
Ha üldöztek, jól elrejtett,
s jelezte a csapdát, vermet.

Mikor álltam bírák előtt,
Ő adott szavamnak erőt.
Ha nehéz volt munkám, dolgom,
Ő segített ezer módon,
s nem engedte semmiképpen,
hogy gyalázat, szégyen érjen.

Valaki véd, szeret engem,
pedig talán nem érdemlem.

Dénes Ferenc - Reggel PDF Nyomtatás E-mail

Reggel, ha felnyitom szemem,
Imádlak, áldott Istenem.
Megköszönöm az éjszakát,
Melyen szent karod hozott át...
Az álmot, csendet, pihenést,
Az áldott, hű gondviselést,
A reggelt, melyre virradtam:
S ma is Rád bízhatom magam.

Könyörgöm, adj ma új erőt,
Ha Sátán jön, legyőzzem őt...
Adj hitet, bizalmat sokat,
A feladatra erős kart,
Támaszt, ha próba ér, csapás,
Ha az ellenség vermet ás,
Ha zúg az ár, ha jön a vész,
Ha a bűn elsodorni kész...

Adj ma alkalmat, Istenem,
Hogy munkám úgy végezhessem,
Hogyha leszáll az alkonyat,
Ne bánjam ezt a napomat,
S ha rám tekintesz kegyesen,
Énbennem örömöd legyen!

Válasz

Hejeczki Géza - Hívtál

Nézd itt vagyok Uram
indulás után
megérkezés elõtt
azon az úton
amelyre Te állítottál

mert hívtál:
elindultam
szememben megcsillant tündöklõ akaratod
s a szolgálat útját járják lábaim
csodálatos kezed vezet

ki állíthatna meg ezen az úton?
ki olthatná ki szemembõl ezt a fényt?
ember talán?

hívtál

örömmel tartom magasba
tündöklõ akaratod

Válasz

Ady Endre - Szelíd, esti imádság

Uram, adj csöndes éjt,
Nyugodalmas, nagy éjt
A te vén gyermekednek,
Beteg, rossz gyermekednek.
Fölséges dáridók,
Keserves dáridók
Muzsikája kerüljön,
Hangja messze kerüljön.
Ne ülje szívemet,
Nyomorék szívemet
Az ébrenlét lidérce,
Rettenetes lidérce.
Aludjak kacagón,
Álmodjak kacagón
S boldoguljak álmomban,
Ifjuljak meg álmomban.
Valami nagyon nagyot,
Valami dicsõ nagyot
Álmodva hadd képzeljek,
Éjemben hadd képzeljek.
Imádkozzak, mint gyerek,
Régi, iskolás gyerek,
Istenes áhítattal,
Altató áhítattal.
Mikor az alkony leszáll,
A barna alkony leszáll,
Régi imám az ajkam
Szaporázza, az ajkam: (Adj
csöndes éjt szüleimnek, adj csöndes
éjt mindeneknek. Istenem,
én járva-kelve, fölvirradva
és lefekve, imádlak, mint
édes Atyám. Jó Atyám, viselj
gondot rám, ámen.)


Hejeczki Géza - Hívtál

Válasz

Én köszönöm,,hogy olvastad..Áldjon meg téged az Úr!

Válasz