Imádság:
Örök Atya, tekints irgalmas szemmel az egész emberiségre, különösen a
szegény bűnösökre, akiket Jézus legirgalmasabb szíve oltalmaz. Az ő
keserves kínszenvedése által könyörülj rajtunk, hogy irgalmad
mindenhatóságát dicsérjük mindörökké.

Válasz

Napi lelki táplálék
Az Ige Mellett
Steinbach Józsefnek, a Dunántúli Református Egyházkerület püspökének a Reformátusok Lapjában, "Az Ige Mellett" rovatban megjelenő írásai.

(7) „…KEMÉNYEN BESZÉLT VELÜK…” (1MÓZES 42)
SZERETET ÉS KEMÉNYSÉG… – 1. Élelmet kell szerezni, hogy éljünk, és meg ne haljunk (2). Amíg nincs mit enni, minden más indítékot felülír ez: enni, lenni, élni, nem meghalni, túlélni…

Szinte mindent megtesz ezért, és szeretteiért az ember. Ha van mit enni, akkor szabadulunk fel „többre”. A jólétben pedig apróságokból is élet–halál kérdéseket nagyítunk (1–5). – 2. Segíteni is kell! De az élelmet, amiért mi küzdöttünk, hogyan adjuk oda másoknak? Számos esetben a „szűk esztendőkre” ők is felkészülhettek volna, de nem tették. Pedig sok minden nyomorúság kezelhető lenne, ha a rászorult is akarna, tenne, előre gondolkozna, és „hárítva” nem mindent mástól várna. Így a ténylegesen rászorultak több valós figyelmet kaphatnának. József ezt jelzi, amikor saját testvéreivel is kemény, rájuk ijeszt, feltételeket szab. – 3. Békülni kell! Józsefet a kútba dobták testvérei, eladták rabszolgának. Békülés nincs „lecke” nélkül, amelyben az egykor kegyetlenek is megsejtik, ők mit műveltek korábban másokkal (6–17). – 4. De mindenek előtt krisztusi, megbocsátó szeretet kell! (15–38) József, elfordulva tőlük, sírva fakadt (24).



Steinbach József

Válasz

Imádság:
Uram, Jézus, a te küldötted vagyok, ezért mindenkor a te örömhíredet
akarom továbbadni és rólad akarok tanúságot tenni. A te szereteted és
irgalmad jele szeretnék lenni a világban, naponta gyakorolva az
irgalmas szeretet cselekedeteit. Mindent a te nevedben akarok tenni,
hogy te győzz a rossz és a gonosz felett. Vezess engem Szentlelked
által, aki indít és megerősít engem és az egész Egyházat a küldetésben!

Válasz

Napi lelki táplálék
Az Ige Mellett
Steinbach Józsefnek, a Dunántúli Református Egyházkerület püspökének a Reformátusok Lapjában, "Az Ige Mellett" rovatban megjelenő írásai.

(40) „…ÉS EGÉSZ NÉPEM A TE SZAVADNAK ENGEDELMESKEDIK…” (1MÓZES 41,37–57)[1]
KORMÁNYOZNI… – 1. A „fáraó” az ország vezetője, de megbízható, hozzáértő munkatársak nélkül semmire sem jut: értelmes és bölcs emberekre van szüksége (33–34).

Hogyan találunk olyan embert, akiben isteni lélek van, akiben az Isten Lelke munkál? (38) Ez a legdöntőbb kérdés, minden vezetés, minden munka, minden tevékenység, minden szolgálat és terület esetében; – az Úr szolgálatában kiemelten. – 2. A fáraó meglátta Józsefben ezt az embert, majd kellő hatalmat adott Józsefnek, hogy munkáját végezhesse. Az emberek engedelmességgel tartoztak Józsefnek (40). A cél, a feladat egyértelmű, ebben nincs vita, tiszteletlenség, visszabeszélés (39–45). Egyébként miért lehetne felelősséget vállalni, hogyan lehetne felelősen vezetni, kormányozni? – 3. József hűséggel végezte feladatát; – hatalmával élt, de nem élt vissza azzal. Aztán kiderült, hogy a takarékos rend a bajban mindenki javát szolgálta, vagyis mindenki számára áldássá lett József élete. Az éhínség idején sokan nyertek itt megmenekedést (57). Isten megáldja a rendes, engedelmes, szorgalmas, hűséges életet (46–57).

___________________________________

Válasz

Imádság:
Szeretettel valósítsd meg ránk vonatkozó akaratodat azáltal, hogy
minden nap irgalmas karjaidba veszel minket. És ha eljön a végső
"átmenet" pillanata, add, hogy derűs szívvel induljunk, nem sajnálva
azt, amit magunk mögött hagyunk, hiszen ha a hosszú keresés után Veled
találkozunk, újra megtalálunk minden igazi értéket, amit itt a földön
megismerhettünk. És újra találkozunk mindazokkal, akik előttünk
távoztak el a hit és a remény jelében.

Válasz

Napi lelki táplálék
Az Ige Mellett
Steinbach Józsefnek, a Dunántúli Református Egyházkerület püspökének a Reformátusok Lapjában, "Az Ige Mellett" rovatban megjelenő írásai.

(16) „NEM ÉN, HANEM ISTEN ADHAT VÁLASZT…” (1MÓZES 41,1–36)
AZ ÁLMOKRÓL… – 1. Nagy hit kell az álmok Istennek kedves „kezeléséhez”. A mélylélektan szeret foglalkozni az álmokkal, és ezzel kapcsolatosan sok fontosat el is mond.

Az álmok összetett, bonyolult és nyomorult embervoltunk bizonyítékai, eldugott élet–bugyraink megváltás és megoldás után kiáltó kifakadásai (1–8; 18–24).[1] – 2. A mai igeszakasz ugyanakkor óv bennünket attól, hogy Istenünket az álmokban keressük. – Az álmokban csupán Istenre szorult, gyarló önmagunkkal lehet találkozásunk. Ha az álmoknak van kijelentés–értékük, akkor az éppen ez.[2] – Nekünk Isten írott Igéje, Jézus Krisztusra mutató szava az az egyetlen forrás, ahol Őt igazán kereshetjük, és Lelke által reménységben meg is találhatjuk (25–32). – 3. Bizony, Istennél van a megfejtés (16), a megoldás, a válasz; – nemcsak az álmok tekintetében, hanem mindenre nézve, ami bennünk, velünk, körülöttünk történik. Isten Igéje mindenekelőtt azt mutatja meg, mit tett Ő értünk, majd ebből következik, hogy mit tehetünk mi (33–36).

Válasz

Imádság:
Istenem! Adj szeretteimnek jó egészséget és boldogságot, hitet és
szeretetet, igaz lelki életet, ajándékozd nekik békédet, amelyet nem
kaphatnak meg a világtól. Engedd, hogy védelmed alatt boldog közösséggé
váljunk; hogy mindig szeretettel és hűséggel viseljük el, ami ér
bennünket; hogy mindig osztozzunk egymás örömében és bánatában. Adj
esőt, hogy amikor szeretteim elcsüggednek és keserű csalódás éri őket,
mindig vigasztalást, menedéket, támaszt jelenthessek számukra.

Válasz

Napi lelki táplálék
Az Ige Mellett
Steinbach Józsefnek, a Dunántúli Református Egyházkerület püspökének a Reformátusok Lapjában, "Az Ige Mellett" rovatban megjelenő írásai.

(7) „MIÉRT OLYAN SZOMORÚ MA AZ ARCOTOK?” (1MÓZES 40)
KELL AZ ÉLŐ HIT! – 1. Nagy hit kell ahhoz, hogy kibírjuk az élet „hullámvasútján”, hányás nélkül: – hirtelen, hol fent, hol lent; – fent nem elbízni magam, hanem alázattal szolgálni; – lent nem kétségbeesni, hanem reménységgel bízni.

József a kút mélysége után magasra jutott, de az emberi irigység és a bosszú börtönbe juttatta őt, más tisztségviselőkkel együtt (1–3). – 2. Nagy hit kell a tisztséghez. József a fáraó udvarának tisztségviselői számára fenntartott börtönbe került. Hosszú ideig raboskodott ott (4). Hiszen egy tisztségviselő sokszorosan veszélyeztetett, megkísérthető és megrágalmazható, állandóan szidható, és kellő időben eldobható (1). Nem jó dolog a tisztség! Hitben szolgálunk, hordozzuk, ha az Úr ránk mérte, de nem kívánjuk, nem törekszünk rá (1–4).[1] – 3. Nagy hit kell a szomorúsághoz. A hívő embernek nemcsak a „tömlöcök” mélységeiben, hanem „tisztségének magasaiban”, és az élet minden területén, szomorú az arca, mert látja ennek a világnak minden nyomorúságát (Máté 5,4). Az ilyen ember észreveszi mások szomorúságát, nemcsak a maga bajával foglalkozik (7), és másokról nem feledkezik el akkor sem, ha neki már jól megy sora (20–23).[2]

____________________________________

Válasz

Imádság:
Urunk, Istenünk! A bűn elszakít bennünket tőled és az Egyház
közösségétől. A bűnöktől való szabadulást egyedül te adhatod meg
nekünk. Lelkünk bűneitől nem szabadulhatunk meg saját erőnkből. Ha
bűnbánatot tartunk és a szentgyónásban megvalljuk bűneinket, ez a
cselekedet annak a kifejezése, hogy szeretnénk helyreállítani a
megsértett kapcsolatot veled, a mi irgalmas Atyánkkal és az Egyház
közösségével. Amikor bocsánatot nyerünk vétkeinkre, te visszafogadsz
bennünket a szeretet közösségébe. Urunk, megvalljuk bűneinket, és
alázattal fordulunk hozzád: bocsáss meg nekünk!

Válasz

Napi lelki táplálék
Az Ige Mellett
Steinbach Józsefnek, a Dunántúli Református Egyházkerület püspökének a Reformátusok Lapjában, "Az Ige Mellett" rovatban megjelenő írásai.

(2) „DE AZ ÚR JÓZSEFFEL VOLT…” (1MÓZES 39)
ISTEN ÁLDÁSÁRÓL. – 1. A szerencse valójában az Úr cselekvése. Aki azonban szerencsésnek mondja magát, az mindezt nem látja, és saját magának tulajdonítja azt, ami valójában Istené.

Ahol az Úr cselekszik, ott áldást tapasztalunk,amelynek mindig vannak látható gyümölcsei is: mert akivel vele van az Úr, annak eredményessé teszi életét és azt, amihez hozzáfog, miközben megnyeri mások jóindulatát, bizalmát is. Ezt látjuk József esetében (1–6). – 2. Ugyanakkor az áldás nem mindig ilyen látványos: A kudarcok elhordozásához kapott erő is ugyanilyen áldás. – 3. Nagy áldás, vagyis csak az Úr cselekvése az, ahogy Isten Józsefet felemelte: és a kút, később a börtön mélyéből kiszabadulva a fáraó első emberének, majd a fáraónak legfőbb segítője lehetett (13–23). Így József az „idegenben” nem kétségbeesett, hanem feladatában alkalmasan boldogulhatott, mégpedig istentelen kompromisszumok nélkül. Ez nem szerencse, ez áldás, ajándék, isteni csoda. József tudta ezt, azért hitben maradt, alázatban maradt, az Úrban maradt.[1] – 4. A legnagyobb áldás: a mi Urunk, Jézus Krisztus győzelme a halál felett.

Válasz