A hit kilátásai„Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!” (Filippi 1:21)

A római börtönök szörnyű helyek voltak. A foglyokat levetkőztették, megkorbácsolták és nagy lábvasakat láncoltak rájuk. Vérrel átitatott ruhájukat nem cserélhették le a leghidegebb télen sem. És a „belső börtön” (ld. ApCsel 16:24), ahol Pált és Szilászt őrizték, a legrosszabb volt. Nem volt víz, szűk helyre voltak beszorítva, és bűzölgött az illemhely (már, ha azt a valamit ennek lehet nevezni), emiatt aludni lehetetlen volt. A rabok gyakran könyörögtek a halálért, néhányan öngyilkosok is lettek. Ez a hely a legrosszabb rémálom volt! Mégis „Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent. A foglyok pedig hallgatták őket.” (ApCsel 16:25). Eugene Peterson parafrázisa ezt így írja: „A többi fogoly nem hitt a fülének.” Ez aztán a benyomás! Pál hozzáállása már azelőtt hatást gyakorolt rájuk, mielőtt hitéről hallottak volna. Nézzünk szembe vele, templomban bárki képes énekelni, még a képmutatók is. De ha dicsőíteni tudod Istent fájdalmak, nagy nyomás és problémák közepette – az valami egészen más. Hogy csinálták? Helyzetüket hitük szemszögéből nézték! Nem az számít, mit vesztettél, hanem az, amid maradt! Pál nem csupán énekelt a börtönben, hanem legjobb műveit is egy börtönben írta. Helyzetét így fogta fel: „Mert tudom, hogy ez üdvösségemre válik a ti könyörgésetek és Jézus Krisztus Lelkének segítsége által. Ezért várom és remélem, hogy semmiben sem fogok szégyent vallani, hanem mint mindenkor, úgy most is Krisztust egészen nyíltan fogják magasztalni énértem, akár életben maradok, akár meghalok. Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!” (Filippi 1:19–21). Ugyan mit lehetne tenni egy ilyen emberrel? Semmilyen fenyegetés nem működne. Ereje olyan forrásból származik, amit nem apasztanak el a külső körülmények. Ezt jelenti a hit perspektívája. Neked is erre van ma szükséged!