"Nekem  adatott minden hatalom mennyen és földön.   Menjetek el tehát,

      tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának,

      a Fiúnak és a Szentlélekenek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák

      mindazt, amit én parancsoltam nektek;  és íme, én veletek  vagyok 

      minden  napon a világ végezetéig."

       Máté 28,18-20.

     Aki itt szól, az egész teremtett világ Ura.  Hatalma és joga van így beszélni.

     Parancsa mindenkinek szól, aki hallja, és igaznak vallja szavát, mert ők az egyház.   Tanítani akarja boldogságra és szeretetre a teljes emberiséget.   Iskolájának két lépése van.   Be kell iratkozni: megkeresztelkedni, magunkra ölteni Isten hármas szent nevét, így válni családja tagjává.   Azután következik az egész életet betöltő, soha be nem fejeződő feladat: tanulni az Ő parancsait, míg be nem tartjuk azokat.   Ez meghaladja emberi erőnket.   Isten nem is hagy magunkra benne.   Ígérete valóság: teljes hatalmának erejével, szeretetével, segítő kegyelmével mindennap együtt van azokkal, akik erre kérik, vele együtt munkálkodnak, valamilyen formában részt vesznek parancsának teljesítésében.   Legalább a családunk tagjai tanítvánnyá lettek-e a szavunkra?  Megtanítottuk-e őket Krisztus parancsaira?   És mi magunk megtanultuk-e  azokat kellőképpen ahhoz, hogy taníthassuk?

   Istenem, hálát adok neked, hogy szent neveddel engem is megajándékoztál, és így én is tagja vagyok családodnak.   Te Atyám vagy, és én sokszor hálátlan, méltatlan, mégis szeretett, édes gyermeked a keresztség által.    Ha befogadtál családodba, kérlek fogadj be iskoládba is !    Taníts, jobban, mint ahogy az emberek, akár szüleim, akár egyházad tud tanítani.  Ők csak tudást és példát adhattak.   Szentlelkedben add te magadat !  Úgy taníts, hogy ne csak tudjam, de éljem, szeressem, megtartsam parancsaidat, a boldogság, a szép és örök élet parancsait !   Taníts, hogy tovább tudjam adni azokat  a szeretteimnek, szóban is, példámban is, hogy ők is a Tieiddé lgyenek ! Ámen.   (Varga László: Isten asztaláról)