Meghívás

„Boldogok azok, a kik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak.” (Jel 19,9)

Mindnyájan kaptunk már meghívót esküvőre és sokan vettünk már részt esküvő szervezésében magunk, vagy gyermekeink részére.

Nézzük az eseményt először a meghívott szemszögéből. Rokonunk, barátunk, ismerősünk megházasodik. Megérkezik hozzánk az ifjú pár, mosolyogva átadják a meghívót és reményüket fejezik ki, hogy részt tudunk venni a közös ünneplésben. Mi mosolyogva biztosítjuk őket, hogy mindent megteszünk annak érdekében, hogy örömükben osztozzunk. Azután telnek, múlnak a napok. Egyesek valóban fontosnak tartják az ünnepet és készülnek rá – ünnepi ruha, ajándékvásárlás -, mások kifogásokat keresnek és gyártanak, miért nem tudnak elmenni: „Nincs egy normális ruhám.” „Fárasztó hetem volt, pihenni szeretnék.” Jézus is meghívott bennünket a menyegzős házba – Isten országába – de mi is gyakran gyártjuk a kifogásokat: „Nem jókor van az istentisztelet.” „Ez a 21. század, ma már más időket élünk.” „Menyegzős ruha, bűnbánat? Más sokkal rosszabb nálam, mégis templomba jár!” A kifogások sora kifogyhatatlan.

Most nézzük a házigazda szemszögéből az eseményeket. Menyegzőre készülnek. Hogy örömüket megosszák másokkal is, meghívják rokonaikat, ismerőseiket az ünnepségre, és gazdag vendéglátásban részesítik őket. Tudnunk kell, hogy az esküvőt és a lakodalmat mindenképpen megtartják: akár elmennek rá a vendégek, akár nem. Általában értesítést kérnek, ha valaki nem tud részt venni a lakodalomban. Ezt figyelembe veszik a vacsora rendelésénél, vagy másokat hívnak meg helyettük. Isten is így tesz. Az Ő országa is nyitva a meghívottak előtt és számít a megjelenésükre. A zsidó nép nem akart részt venni a lakomán, ezért Isten meghívott minden más népet és nemzetet. Személyre szóló meghívója van minden embernek pusztán azzal, hogy megszületett. A keresztségben a szülők, keresztszülők elfogadják a gyermekek helyett a meghívást és ígéretet tesznek, hogy segítik őket abban, hogy ezt betartsák. Valóban segítjük és odakísérjük őket az Úr asztalához?

Vegyük komolyan a meghívást! Nem egy partira kaptunk meghívót, hanem az örök életre kaptuk a meghívást. Jól gondoljuk meg, hogy mit veszíthetünk azzal, ha visszautasítjuk a lehetőséget. (Prókai Árpád)

***

A nap gondolata:

Örülök, hogy ezek a lapok olyannak mutatnak meg, amilyen vagyok — lármás, teli saját tökéletlenségeim és szenvedélyeim zenebonájával, a bűneim okozta mély, nyílt sebekkel. De akármilyen csupa-rom is a házam, Te [Istenem] ott élsz benne. (Thomas Merton)

***

Imádság:

Uram! Köszönöm meghívásodat! Bocsásd meg, ha olykor a kifogásaimmal jövök elő. Balga vagyok és emberi ilyenkor. Ehelyett örömmel és hálával indulok. Hozzád. Ámen