ÉS  EZEK KÖZÜL  LEGNAGYOBB  A  SZERETET…

Róma. 15,14. „Meg vagyok pedig győződve atyámfiai,én magam is ti felöletek, hogy teljesek vagytok minden jósággal, betöltve minden ismerettel, képesek lévén egymást is inteni.”

   Pál apostol Korinthusi tartózkodása alatt,időt szakított magának hogy egy levéllel bátorítsa a Rómában megalakult gyülekezetet. Régi dédelgett vágya volt,hogy egyszer megláthassa azokat a hivőket akik e világvárosban elfogadták Jézus Krisztust. Ha te levelet írnál olyan személyeknek akiket nem ismersz mit is tartalmazna az a levél? De mint látjuk Pál apostol, tudja hogy azok akik elfogadják Jézus Krisztust Megváltójuknak, nyugodtan elmondhatja roluk:”hogy meg vagyok győződve felöletek a legjobb dolgokrol” Hogy megismertétek a feltámadott Istenfia felöli örömhírt. S ez titeket átformált.teljesek vagytok jósággal.  Láthatunk a világban sok jó embert,még jellemre is kitűnőeket. De Pál apostol nem erröl a jóságrol beszélt. Hanem arrol ami alkalmassá tesz egykor bennünket Isten országára.

  Képzeljünk el egy két ezer évvel ezelőtti társadalmat  ahol a hivők állandóan a halállal néztek szembe,azért mert  elfogadták Jézus Krisztust a feltámadott Üdvözítőt. Pál azt írja a hirdetett igazságunk, az „Ismeretünk” végett a Görögög bolondnak néznek bennünket, a zsidók pedig megbotránkoznak a hirdetett igékben. De az apostolok által alapított gyülekezeteket képessé tette a Szent Lélek arra is hogy amikor inteni kellett valakit, azt tudják megmentő szeretettel tenni. Az a Szent Lélek munkája.

  Kol. 2,18. Versében Pál figyelmeztet valamire: „Senki tőletek a pálmát el ne vegye,kedvét találván alázatoskodásban,

……………..ok nélkül felfuvalkodva az ő testének értelmével.” A nagy tudás, legyen az Bibliai jártasság is ha nincs jelen a Szent Lélek az életünkben ,csak büszkévé felfuvalkodottá tehet. Olyan szavakat szólhatunk mely másokat megsebez, eltávolít Krisztustol. Pál azt irja I:Kor. 8,1. versének végén hogy az ismeret felfuvalkodottá teheti a hivőt.

   Egyik egyesült államokban tett látogatásunkor meglátogattunk egy gyülekezetet, ahol a hivő mind szines bőrűek feketék voltak. Teljesen más kultúra más nemzet, de mi is ugynazt hittük roluk mint amit Pál apostol gondolt a Romai hivőkröl. S meg is tapasztaltuk azt a szeretet amit csak az evangélium által átformált embereknél tapasztalhatunk. Alig foglaltunk helyet egy 250-férőhelyes gyülekezetben, a férfi testvérek zöme odajött és átkaroltak, csókjaikkal halmoztak el. Örülönk nektek mondták hogy eljöttetek hozzánk mert Krisztusban nincs külömbség fehér bőrű vagy színes között. Szinte mennyei légkörbe csöppentünk. Pedig soha sem láttak bennünket. Ugy éreztem magam mint Pál apostol, hogy amint a Római hivőknek írja „teljesek vagytok jósággal ismerettel a Krisztusban.”

   Pál apostol amikor leirja a szeret mimnuszát   I.Kor. 13-ban, azt mondja ha bármennyi nyelvet ismerek is de szeretet nélkül az mind értéktelen. Hány ember dicsekedik azzal hogy hét nyelvet megtanult folyékonyan. De nem beszél szomszédjával vagy gyülekezetben ülő testvérével. Mit ér az ilyen bölcsesség nyelv ismeret?  Ezzel a gondolattal foglalkozva két évvel ezelőtt egy meleg nyári estén, a következő kis versike született meg gondolataimban:

A SZERETET  CSODÁJA:

A szeret csodákra képes, a szeretet a magasba szárnyal,

 A szeret forrása a golgotárol fakad, s a szivünkbe jutva békességet áraszt.

Mi nem tudjuk felfogni emberi ésszel, a csodát!  A változást ami a szivben történt,

Hogy tud szeretni,ki mindig támadó volt? S hogyan lesz az írigy és a kérkedő békés?

Hogyan tűr el mindent,ki eddig sértődött?  A tisztátalan elme hogyan tisztult meg?

Hogyan lesz az önző,másokat segítő? Erre tanít minket a mennyei szeretet!

E szeretet híján az életünk értékét veszti, ha tudományt ismerek,vagy szólok jövendőt,

Ha erős hitem van mely hegyeket mozdít, szeret nélkül minden veszendő!

Áldlak téged Jézusom,te szeretet forrás…ki koponyák hegyén áldoztad életed,

Hogy mi gyarló bűnösök szeretni tanuljunk, s mennyei otthonunkba ott lehessünk veled.

Adja az Úr Jézus hogy a Rómabeliek hite a miénk lehessen. S a Rómaiakkal való találkozását beszélje el nekünk,egykor majd a menyben,

mert a találkozásakor velük már rabláncot viselt. De örömét ez mitsem csökkentette. „Tudom kinek hittem”Ez volt a kulcsa örömének.