Aki így gondolkodik, az nem tudom, milyen Istenben hisz, de nem a Biblia Istenében, az bizonyos. Legfőbb bajunk az, hogy nagy a fantáziánk, az igényeink is. Csak az emlékezetünk kicsiny és rossz. Elfelejtjük, hogy mennyi jót tett velünk a mindenható Isten.

Mi nem szeretjük megköszönni az Ő ajándékait. Hányszor kell a gyerekeknek elmondani, hogy megköszönted? Elveszi meg elfogadja, de nem köszöni meg. Nem véletlenül mondja azt Jézus, amikor a tíz leprást meggyógyítja, s abból kilenc nem megy vissza megköszönni, csak egy valaki. Azt mondja, hogy hol van a másik kilenc? Ők nem gyógyultak meg?
Mikor volt az utoljára, hogy hálát adtunk, megemlékeztünk Isten jótéteményeiről? Sokszor elfelejtjük, hogy megadott valamit, csak arra emlékezünk, hogy mit nem kaptunk meg tőle.
A vele való imaközösségben sok kérés és kívánság lehet, hogy kihull a rostán. Nem adja meg Isten, vagy nem úgy adja meg, ahogy kértük. De mit mond itt? Azt mondja, hogy az Isten békessége, amely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. Akkor is, ha nem teljesül a kérés, amit föltártunk, meg a kívánság, de ad valamit a helyett, amit esetleg nem kaptunk meg. Mit? Azt mondja, hogy az Isten békessége. Adja az Isten az Ő békességét, amely minden értelmet felülhalad.
Dávid szívében ez a békesség volt. Imádkozott azért, hadd építse fel a templomot Istennek. Csodálatos cél. Megegyezhet Isten akaratával, és Isten azt mondja, hogy nem. Túl sok vér tapad a kezedhez, Dávid. Majd a fiad, Salamon. S akkor Dávid nem elkeseredik, nem lázad az Istennel szemben, hanem azt mondja: Uram, köszönöm a békességet, amit adtál. Imádkozik, és összegyűjti az építőanyagot, és dolgozik. Összegyűjti az építőanyagot Salamonnak. Kiszámolja pontosan, hogy legyen mivel elkezdeni a templomépítést majd később.

Hogy is volt? A fölfelé néző ember kaphat valamit az Istentől. Az képes elfogadni bármit. Aki hisz és bízik Istenben, az az életének belső rendezettségét kapja. Annak rend lesz az életében. El tud igazodni a világ zűrzavaros dolgaiban is. Az aggodalmaskodó ember mindig belső rendezetlenségben él. Az Istentől kapott békesség belső lelki rendet teremt.

Teljes életet is jelenthet, mert ott van a békesség a szívében. Békességgel fogadja el mindazt, amit az Isten ad, vagy éppen nem ad meg. Ebből pedig hihetetlen erő származik. Annyira nincs ez meg a világban. Annyira irigylik az igazán hívő keresztyéneket ezért, hogy honnan van ez a békesség, ez az erő, ez a józanság és ez a tisztaság?
Az imádkozó ember várja az Isten válaszát. Ajándék az, hogy megadja, amit kért, s ajándék az is, hogy kapja az Isten békességét. Mert az Isten békessége maga Jézus Krisztus. A vele való szeretetközösséget kapja az, aki hozzá fordul. Bármikor elkezdhetjük az aggodalmaskodás helyett az imádságot.

Jézus azt mondja, hogy ne aggodalmaskodjatok, hanem hálaadással tárjátok fel a ti kívánságaitokat az Isten előtt. És ha mást nem, az Isten békességét kapjátok. Az elég mindenre. De azt is mondja, ha valamit az Ő akarata szerint kértünk, már megkaptuk. S ott a nyelvtani szerkezetben imperfektum, befejezett múlt van. Ha valamit az Ő akarata szerint kértünk, már megkaptuk. Még nem látjuk, de már megkaptuk. Mint amikor egy emailt elküldünk, ott egy jelzés, hogy elment. Valójában nem igazán lehet látni, hogy megkapta-e a másik, csak egy kis kép mutatja, aztán van olyan, hogy mégsem. Persze az imádság, az Istennel való közösség az nem emailezés, de az biztos, hogy amit az Ő akarata szerint kértünk, azt már megkaptuk. Egyszer csak meglátjuk majd azt is, hogy Isten meghallgatta, amit kértünk.
Hálaadással feltárni a kívánságokat. Isten az Ő szabad döntése szerint megadja, vagy pedig nem, amit kértünk. De a vele való közösség sokkal többet jelent ennél. Mást jelent ennél. Azt jelenti, hogy ott lesz az Isten békessége a szívében. Ne aggodalmaskodjatok, hanem imádkozzatok! Amen