Álljunk ellen minden megkörnyékező bűnnek. Ez érvényes a hívő életre is, de fontos mondanivalója van a házasságokra nézve is.Ez, hogy megkörnyékező, az eredeti szó szerint azt jelenti: behálózó. Mint a pókháló, amibe ha belekerül egy rovar, nincs szabadulás.Azt mondja Isten Kainnak: a bűn az ajtód előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta. Behálózó, megkörnyékező, alattomosan közeledő bűn, de lehet ellenállni neki. De az ellen tehetünk, de tudnom kell, hogy kísértések között járok, megkörnyékező, behálózó, alattomosan támadó, arra, ami el akar szakítani Istentől vagy a páromtól, nemet mondok ma is, holnap is, holnapután is és életem minden napján, mert a kísértés lehet, hogy minden nap jelentkezik.De mégsem ez az eltökéltség fog megmenteni minket, hanem az a Jézus, akiről azt írja itt ez az ige, és ez áll a középpontjában: Nézzünk Őreá! Ő fog megmenteni, de nekem kell nemet mondanom rá a bűnre.Harmadszor azt mondja: állhatatosan fussuk végig azt a pályát, amelyiken elindultunk. A befejező mondatban olvastuk ezt a kiegészítő figyelmeztetést: "... lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek."Néha megfáradnak a legjobbak is - olvastuk az Ézsaiás könyvében. Még az ifjak is elfáradhatnak, de ti el ne csüggedjetek! Fel ne adjátok! Ha csak magatokra néztek, akkor könnyen el fogtok csüggedni, ezért nézzünk Jézusra!Aki futott már hosszabb távon, tudja, hogy viszonylag rövid idő után szúrni kezd az ember oldala. Aztán nehezen kap levegőt. Majd úgy érzi: itt most összeesik. Most kellene abbahagyni. De ha akkor nem hagyja abba, akkor átlendül ezeken a holtpontokon, és a célnál nagy öröm tölti be, hogy sikerült végigfutnia a pályát. Ezt egyedül nagyon nehéz, ezért szokott még valakit, egy barátot, magával hívni a hosszútávfutó. Ha meg bolyban futnak, csapatban, az még könnyebb.Egyedül hamarabb elcsügged az ember, ha ott van egy másik, egy jó bajtárs, egy bajtársként is szolgáló házastárs, akkor könnyebb, de ha ott van a nagy harmadik, Jézus, akkor meg erőt ad a megfáradtnak, és az erőtelen erejét megsokasítja - ahogy itt olvastuk. "Szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak, és nem fáradnak el, járnak, és nem lankadnak meg." (Ézs 40,31).Ehhez azonban az kell, hogy a házasságban ne háborogjunk meg botránkozzunk azon, hogy a másiknak most éppen elfogyott az ereje, hanem vegyük komolyan, amit a Róma 15. részben Pál apostol így ír: Tartozunk mi, akik éppen erősebbek vagyunk mint a másik (aztán lehet, hogy a jövő héten fordítva lesz, de most így van), hogy az ő gyengeségüket hordozzuk, és ne magunknak kedveskedjünk, amint Krisztus sem önmagának kedveskedett.Ilyeneket jelent az: nézzünk Jézusra! Ő a végső minta, aki nemcsak követendő példa, hanem erőt is ad ahhoz, hogy ezt a példát kövessük.Hiszen az Ő oldala is szúrt futás közben. Sőt, az oldalába szúrtak egy lándzsát, amikor érettünk futott. Őt aztán végképp egyedül hagyták a hozzá legközelebb állók is életének a legnehezebb szakaszaiban, és Ő mégis állhatatosan futott egészen a célig. Így olvassuk a Filippi 2. részben: "Engedelmes volt halálig, mégpedig a kereszthalálig." Ezért aztán ajándékozott neki Isten olyan nevet, amelyik minden név felett való. Ő már az Isten trónjának a jobbjára ült, és oda akarja ültetni mindazokat, akik ilyen magunkfajta csetlő-botló, gyenge emberekként, de Őrá nézve, Őt követve végigfutjuk a hívő életet is, és végig hűségesek maradunk egymáshoz is a házasságban.Ezt a hármat köti tehát a lelkükre a szent író az akkori hívőknek; (nehéz körülmények között éltek a Zsidókhoz írt levél címzettjei). Tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és jó lenne, ha még ma munkához látnánk e tekintetben. Álljunk ellen mindig újra minden támadó kísértésnek, hogy ne legyen belőle bűn. És végig fussuk meg az előttünk levő pályát. Károli így fordítja ezt a szót: az előttünk levő küzdőteret. És a múltkor már említettem, hogy nem egymás ellen küzdünk a házasságban, hanem egymást bátorítva küzdünk a közös áldásokért. Meg küzdünk folyamatosan a saját önzésünk, kényelemszeretetünk, megromlott természetünk, hibás beidegződéseink ellen. Miközben tudjuk, hogy nem a mi küzdelmünk, hanem Jézus visz minket győzelemre.A Filippi 3. részben, amiből az előbb idéztem, van egy szép szójáték. Pál apostol ritkán használ szójátékot. Ő jól tudott görögül. De ha alkalmazott, akkor nagyon ki akart emelni valamit. Itt a magyarban is próbálják visszaadni. "Igyekezem, hogy megragadjam (tudniillik az út végén levő győzelmi koszorút), mert engem is megragadott Krisztus." Vagyis azt mondja: én még nem értem a célba, még nem fogom a győzelmi koszorút, de Krisztus már fog engem, és ez a biztosíték arra, hogy megérkezem a célba és enyém lesz a győzelmi koszorú.Ha valakinek az élete (és ha házasságban él, a házassága) ennek a jegyében telik, esetleg sok gond és nehézség között is, akkor boldogan tapasztalni fogja, hogyan válik egyre hasonlóbbá a mi gyarló, nyomorult életünk Jézuséhoz. Hogyan jelenik meg az Isten szeretete a szívünkben.Ámen