Amikor Isten elhív„Én, én mondtam meg, aztán el is hívtam; vezetem őt, hogy útján sikerrel járjon.” (Ézsaiás 48:15)

Isten azt mondta Jeremiásnak: „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek” (Jeremiás 1:5). Amikor Isten úgy dönt, hogy használni fog, öt dolog történik. Első az elhívás. Isten megszólít átlagembereket, hogy rendkívüli dolgok véghezvitelére hívja őket, mint Pétert arra, hogy a csónakból kilépve a vízen járjon. Második a félelem. Amikor Isten elhívta Mózest, hogy a fáraó elé álljon, ő így felelt: „Kérlek, Uram, nem vagyok én a szavak embere… Küldj mást, akit küldeni tudsz!” (2Mózes 4:10,13). A harmadik a megerősítés. Józsué bizonyára minden porcikájában érezte a feladat súlyát, amikor Mózes örökébe kellett lépnie, ezért Isten azt mondta neki: „Veled leszek, ahogyan Mózessel is vele voltam” (Józsué 1:5). A negyedik a döntés. Néha igent mondunk Isten hívására, máskor meg nemet. Ha igent mondunk, örömteli lesz az életünk, ha nemet mondunk, megfosztjuk magunkat ettől az örömtől. De mindig a mi döntésünkön múlik. Az ötödik a megváltozott élet. Azok, akik igent mondtak Isten hívására, nem fognak tökéletesen élni, távolról sem. De mivel igent mondtak, megtanulnak növekedni, épülni még a kudarcaikból is. Sőt, gyakran éppen a kudarcaik teszik majd képessé őket arra, hogy másoknak segítsenek. Azok is megváltoznak, akik nemet mondtak Isten hívására: ők egyre inkább megkeményednek, egyre inkább ellenállnak hívásának, és legközelebb nagyobb valószínűséggel mondanak újra nemet. Téged is hív Isten? Hívása talán a munkádra vonatkozik, talán a kapcsolataidat illeti, esetleg a pénzedet kéri, vagy azt, hogy nézz szembe legnagyobb félelmeddel. Isten hívása mindig lényed leglényegéhez szól. Életed legjobb döntése az, ha igent mondasz neki.