Anyósok imája„Egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat.” (Róma 12:16)

Egy asszony, akinek a fia házasság előtt állt, írt Abigail Van Burennek, aki egy magazin levelező rovatát vezette: „A fiam ezen a nyáron elveszi a barátnőjét feleségül. Aranyos lány… máris szeretett családtagnak számít. Emlékszem, korábban megjelentettek egy imádságot, melyben egy asszony készül fel az anyósság állapotára.” Íme, az imádság: „Uram, hadd örüljek annak, hogy a fiam társat választ! Ha olyan lányt hoz haza, akinek két feje van, akkor hadd szeressem mindkettőt egyformán. Amikor a fiam azt mondja: »Anya, meg akarok nősülni«, ne engedd, hogy azt kérdezzem: »Hány hónapos terhes a lány?« Segíts a »másik oldallal« való civakodás nélkül intézni az esküvői előkészületeket. Űzd el a fejemből azt a gondolatot, hogy ha a fiam tovább várt volna, jobbat is találhatott volna. Amikor majd nagymama leszek, emlékeztess rá, hogy a gyermekeim nem kérnek az én gyermeknevelési tanácsaimból, ahogy én sem kértem annak idején. Ha segítesz nekem mindebben, akkor talán a gyermekeim majd örömöt találnak abban, ha a közelükben vagyok, és nem kell majd levélben panaszkodnom amiatt, hogy elhanyagolnak.” Egy lelkész megjegyezte: „Az, hogy valaki nem úgy csinálja a dolgokat, ahogy én szoktam, még nem jelenti azt, hogy téved. Egyszerűen különbözőek vagyunk. Érettség kell ahhoz, hogy kijöjjünk valakivel, aki másmilyen, és türelem, hogy ne kezdjünk vitát, ne sértődjünk meg. Bármilyen nagyszerű ember is valaki, ha elég hosszú ideig vagy a közelében, akkor lesz lehetőséged arra, hogy megbántódj.” Pál azt mondja: „Egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat. Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint.” Alázat kell ahhoz, hogy megtartsd magadnak a véleményedet, és felnőtt gyermekeidet ne bombázd kéretlen tanácsokkal.