Fiammá tettelek ma téged! Kérd tőlem, és neked adom örökségül a népeket."
(Zsolt 2,7-8)

A távlat kitágítja az igazságot. Míg részese vagy egy perpatvarnak, nem vagy képes meghallani azokat az ostobaságokat, amelyeket mondasz, és meglátni, milyen bolond módon cselekszel. Sok évvel később, fájdalmasan visszatekintve, világosan látod, milyen buta voltál. Egy férj-feleség szóváltás mindig kínos egy harmadik szereplőnek. Ugyanígy lenne ezzel a szóváltással a férj és a feleség is, amennyiben önmagukat a kellő távlatból tudnák látni. 
Ha az emberi távlat kitágítja a mi oktalanságunk igazságát, milyennek is tűnhetnek az Isten ellen lázadó ostoba emberek, amikor Isten trónjának távlatából szemléljük őket? Ilyen távolságból olyanok, mint ostoba dühödt hangyák. "A mennyben lakozó kineveti, az Úr kigúnyolja őket." 
A zsoltár megjövendöli, hogy ezeket az engedetlen és lázadó embereket végül is engedelmességre készteti majd Isten Messiása. Ezért az összes királyocska azt a tanácsot kapja, hogy hajtson fejet Isten királya előtt. Máskülönben darabokra fogja törni őket, mint valami cserépedényt. 
Jézus ez a Messiás. Nem látszott félelmetes uralkodónak amikor Betlehemben megszületett, és természetesen akkor sem, amikor Jeruzsálem közelében megölték.

De Isten feltámasztotta őt a halottak közül. 
"Az én fiam vagy", - mondja Isten. "...neked adom örökségül a népeket." 
Ma Jézus kezében teljhatalom van. Az ő irgalmának vagyunk kiszolgáltatva - a szó legszorosabb értelmében. Ha elvetjük őt, vagy megpróbáljuk figyelmen kívül hagyni, ez nem csupán súlyos bűn, hanem ostoba dolog is. Emberek, legyetek bölcsek, és vigyázzatok! Mindnyájan! Hódoljatok meg, vagy elpusztultok! 
Az evangélium Igéje az az eszköz, mellyel Krisztus térdre kényszeríti a nemzeteket. Az evangélium az Isten szeretetéről szóló örömhír. Csak akiket nem lehet megnyerni az ő szeretetét hirdető történettel, csak ők nem kerülhetik el, hogy találkozzanak haragjának vesszejével. Ezt a sajátos távlatot tartva szemünk előtt, ugyan milyen választásunk lehetne?