Jézus a jelen pillanat újdonságát hirdeti, amely sokak számára lelkesítő, de másokra bénító hatású: az idő betelt, és Ő az a Messiás, akiről Izajás próféta beszélt egykor, Ő az, akit azért kentek fel, hogy megszabadítsa a foglyokat, visszaadja a vakok látását és hirdesse Isten irgalmas szeretetét minden teremtménynek. Jézus kijelenti: „Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok” (Lk 4,20). 
Az Evangélium öröme, amely megnyit bennünket az Istennel való találkozásra, nem tudja kivárni lassúságunkat és lustaságunkat. Meg sem érint bennünket, ha csak állunk az ablaknál azzal az ürüggyel, hogy ki akarjuk várni az alkalmas időt. Be sem teljesedik számunkra az idő, ha nem vállaljuk már ma a döntés kockázatát. A hivatásunk ma kezdődik! A keresztény küldetés a jelennek szól! És mindnyájan arra vagyunk meghívva – akár a világi életben, a házasságban, a papi élet felszentelt szolgálatában vagy a megszentelt élet formájában –, hogy az Úr tanúi legyünk itt és most. Ez a „ma”, amit Jézus kijelent, arról biztosít bennünket, hogy Isten folyamatosan “leszáll közénk”, hogy üdvözítse emberségünket és részt szánjon nekünk küldetéséből. Az Úr arra hív bennünket, hogy éljünk Ővele, kövessük Őt egy egészen közeli kapcsolatban, közvetlenül szolgálva Neki. És ha tudtunkra adja, hogy arra hív, szenteljük magunkat teljes mértékben az Ő országának, ettől sem szabad megijednünk! Ez szép, és nagy kegyelem, ha teljesen és örökre Istennek és testvéreink szolgálatára szentelhetjük magunkat. 
Az Úr ma is hív bennünket, hogy kövessük Őt. Nem szabad arra várnunk, hogy elérjük a tökéletességet, hogy csak akkor mondjuk nagylelkűen: “itt vagyok”, nem szabad megriadnunk saját korlátainktól és bűneinktől, hanem nyitott szívvel kell fogadnunk az Úr hangját. Meg kell hallanunk, meg kell fontolnunk személyes küldetésünket az Egyházban és a világban és végül meg kell azt élnünk abban a mai napban, amelyet Isten ad számunkra.