Apostol írja ezekről; "...akik a mi Istenünknek kegyelmét bujálkodásra fordítják és az egyedüli Urat, az Istent és ami Urunkat a Jézus Krisztust megtagadják." (Júdás 4) Pál szerint ezek az emberek bűnt követnek el, hogy "...a kegyelem annál nagyobb legyen." Ezek lényegében azt mondják; "Ha Isten szeretete kegyelem és bűnbocsánaton keresztül mutatkozik meg, akkor minden alkalmat megadok neki erre. Bűnt követek el, hogy szerethessen engem, hogy kiönthesse reám irgalmát. Micsoda hitvallás lesz ez egész világ előtt és én az égből szállott szeretetnek alanya leszek!" Ilyen embereket a külső magatartásukról könnyen fel lehet ismerni. Ézsaiás beszélt ilyen Izraelitákról, akik "...az Ő dicsősége szemeit ingerlik. Arcuk tekintete tesz ellenük bizonyságot." (Ézsaiás 3, 8-10) Más szóval a próféta azt mondta: "Bűnöd ellened tesz bizonyságot a külső magatartásodban. Ami a szívedben van, az meg fog mutatkozni a magatartásodban!" Ezzel ellentétben a legaljasabb bűnös is felismeri "ha Jézussal voltál." Hogyan? Részükre különböző vagy, mint mások! Felismerik, hogy alázatos öntudattal vagy telve és teljesen "átlátszó" vagy. Nincs szemeidben titok, vagy sötétség. Semmiféle neheztelést nem mutatsz, életed olyan, mint egy nyitott könyv. A bűn azonban egy más képet mutat. Semmiféle mosoly nem képes elrejteni a bűnös belső életét, ennek a hangja olyan üres, mint a "...zengő érc vagy pengő cimbalom." De azok, akik magukévá tették, elsajátították az isteni dicsőséget, ezek napról napra fognak változni és magatartásuk egyre inkább Jézust tükrözik! A megnyilvánulás, amiben Mózes részesedett, csodálatos, de csak egy múló jelenség volt. Isten dicsőséges természetének csak kis részét látva, Mózes arcából és szívéből egy elhalványuló fény sugárzott. Mégis az Izraeliták felismerték a természetfeletti jelenséget. Nővére, bátyja és mások csodálattal kiáltottak fel; Ez az ember Istennel állt szemben, a "túloldalon” volt!" Részünk most sokkal dicsőségesebb, mint Mózesé volt, mi valójában Isten dicsőségét érintjük és "kezeinkkel illettjük." "Ami kezdettől fogva volt, amit halottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk és kezeinkkel illettünk, az életnek Igéjéről" (1János 1,1). János Apostol azt mondja, hogy "Isten Krisztusban kinyilvánította az Ő teljes dicsőségét. Mi láttuk az Ő dicsőségét emberi alakban, mi beszéltünk vele, és kezeinkkel illettük Őt!" Manapság, mi nem csak ismerjük "Isten dicsőségének teljességét", de Ő bennünk is él. Az Ő dicsősége fénylik szívünkből; “Mert az Isten, aki szólt: sötétségből világosság ragyogjon, Ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett." (2Kor. 4,6) Pál azt mondja, hogy Jézus Krisztus, aki Isten a testben, Istent az Ő teljességében teljesíti meg, és mivel tudjuk, hogy Isten jóság, szeretet, kegyelem, irgalom és hosszútűrés, biztosak lehetünk benne, hogy ez ugyancsak Krisztus igazi természete. Mivel Jézus a szívünkben él, tudjuk, hogy Isten dicsősége nem valahol a Kozmoszban kereshető. Nem! A dicsőség teljessége bennünk van, Krisztus jelenléte által! "Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek" (Titusz 2,11) Ki ez a kegyesség? Ez Jézus Krisztus, Aki irgalommal, jósággal és szeretettel teljes! "Amely arra tanít minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló, világban" (Titusz 2,12). Pál mondja nekünk: "Ez a kegyesség, ami bennetek lakozik, ez Krisztus jóságának megnyilvánulása. És, ha ti is benne fogtok maradni, az Ő megnyilvánulása tanítani fog titeket egy szent (elválasztott) életre. Tanítani fog kegyelemre, irgalomra, gyengédségre és bocsánatadásra!" Ámen!