2016. január 19. – Kedd
Csodálom Jézus egyenes bátorságát!! Képes a társadalmi előítéletek falán egyszerűen átlépni! Odamegy a lenézett, megvetett vámoshoz, ránéz és azt mondja, hogy "Kövess engem!" És a vámos feláll és követi Jézust! Majd meghívja ez a bűnös ember a Mesterét vacsorára, sőt a barátait is meghívja, hogy Jézust bemutassa nekik! Az okos, jólfésült farizeusok botránkoznak, Jézus nem fél a képmutató ítélkezőktől, egyszerűen sajnálattal jajt mond rájuk, és az Ő szeretetének fényében a félredobott kőből szegletkő lesz!!
Megvan-e ez az előítélet nélküli Jézusi bátorság bennem!! Odamerek -e menni a társadalmunk által lenézett, eldobott embereihez és meg merem-e szólítani őket! Mennyire hiszek az Isten által teremtett emberben, annak jóságában, szépségében? Merek-e a más vallású, más kultúrájú emberekhez bizalommal fordulni!?
Az évek alatt nagyon sok egyszerű, mondhatni rossz körülmények között élő gyermeket, felnőttet fogadtam be, és közel 25 év után visszanézve azt kell mondanom, hogy jól tettem!! Mikor rájuk nézek, gazdagnak érzem magamat, és büszke vagyok azokra a hajdani kolduló, utcán tengődő gyermekekre, akik nálunk felcseperedtek, emberé váltak!!Miután Jézus meggyógyított egy bénát, kiment a Tibériás-tó partjára. Nagy
sokaság tódult hozzá, ő pedig tanította őket. Amint Jézus elhaladt a vám
mellett, észrevette, hogy ott ül Lévi, aki Alfeus fia volt. Odaszólt neki:
„Kövess engem!” Lévi (akit Máténak is hívtak) felállt, és követte.
Később Jézus elment vendégségbe Lévi házába. Ott Jézussal és
tanítványaival együtt sok vámos és nyilvános bűnös is asztalhoz
telepedett, mert sokan oda is elkísérték. Amikor a farizeusok közül való
írástudók látták, hogy Jézus együtt eszik a nyilvános bűnösökkel és a
vámosokkal, ezzel a kérdéssel fordultak a tanítványokhoz: „Miért eszik és
iszik a ti Mesteretek együtt a vámosokkal és a nyilvános bűnösökkel?”
Ennek hallatára Jézus ezt válaszolta nekik: „Nem az egészségeseknek van
szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Én nem azért jöttem, hogy az
igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.”
Mk 2,13-17