István vértanúsága
(Apostolok cselekedetei 6. - 7. fejezet)

Egy István nevű tanítvány, akinek teljes volt a hite, nagy csodákat cselekedett, a Szent Szellem által igen bölcsen szólt mindig, és hirdette az evangéliumot. Egyesek pedig elkezdték mondogatni: - Hallottuk, hogy káromló szóval szólt Mózes és Isten ellen. Azután megfogták Istvánt, és a főpapok meg az írástudók tanácsa elé vitték, és ott hamisan tanúskodtak ellene: - Ez az ember káromlóan beszélt a szent helyről és a törvényről. Hallottuk amint azt mondta, hogy a Názáreti Jézus lerombolja a templomot és megváltoztatja Mózes törvényét. A főpapa megkérdezte: - Vajon igaz ez a vád? István pedig így válaszolt: - Férfiak, atyámfiai, atyák! Salamon ugyan megépítette az Úr templomát, de a Magasságos templomát nem lehet lerombolni, mert nem kézzel csinált templomokban lakik, amint azt a próféta is megírta: "Ezt mondja az Úr: a menny az ülőszékem, a föld pedig lábam zsámolya: micsoda házat építhetnétek ti nekem?" Keménynyakú, konok nép, ti mindenkor a Szent Szellem ellen igyekeztek! A próféták közül kit nem üldöztetek, ti és atyáitok? Megöltétek azokat, akik az igaz eljövetelét hirdették. S lám, árulóivá és gyilkosaivá lettetek Neki, a Fiúnak. Angyalok hozták nektek a törvényt, de ti nem tartottátok meg azt sohasem. Amikor ezt meghallották, szívükben megdühödtek, és fogukat csikorgatták István ellen. István pedig szemét az égre függesztette, és látta Isten dicsőségét, és Jézust, Aki az Isten jobbján állt. - Íme, látom, hogy az egek megnyílnak - mondta István -, és az Emberfia az Isten jobbján áll! A tanácsban lévő papok pedig felkiáltottak, fülüket bedugták, kiűzték Istvánt a város szélére, és megkövezték. S miközben kövezték, István így kiáltott: - Uram Jézus, vedd magadhoz szellememet! És Uram, ne tulajdonítsd nekik e bűnt! S amint ezt kimondta, meghalt. Ámen!