Add át Istennek!„Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád!” (Zsoltárok 55:23)

Néha a legjobb dolog, amit tehetünk, ha átadjuk a helyzetet Istennek. „Igen, de mi van a »fogjunk hozzá« emberekkel, akik hajnalban kelnek, nem is reggeliznek, hanem rögtön munkához látnak és rekordokat döntenek, miközben én csak »átadom Istennek«?” – kérdezed. Jó kérdés.

Figyeld csak meg Jézust: ő hozzá sem kezdett, amíg harminc éves nem lett. Mi van azokkal a „kárba veszett” évekkel? Isten kezében hagyta őket. És hogyan viselkedett azok láttán, akik üzenetét hallva vállat vontak és továbbálltak? Isten kezében hagyta őket. És mi a helyzet a kötözködő farizeusokkal, akik annyi bánatot okoztak neki? Istenre hagyta őket is. Charles Swindoll ír The Finishing Touch [Az utolsó simítás] című könyvében arról az időszakról, amikor szolgálata során úgy érzete, hogy a vég nélküli követelések elszívják minden erejét. Így fogalmaz: „Ha nem változtak az emberek, felelősnek éreztem magam. Ha egyesek elsodródtak, az valamiért az én hibám volt. Ha nem volt folyamatos növekedés, úgy viselkedtem, mintha rám lenne szükség ahhoz, hogy megtörténhessen. Ha egy igehirdetés üresen és erőtlenül szólt, szenvedtem miatta egész hétfőn és fele kedden is. Mennyi elpazarolt energia! Az idő és az öregedés segített. Gyakorlatilag mindent, ami egykor elrabolta az örömömet és ostromolta lelkesedésemet – ráhagytam Istenre. Nem törődtem velük többé? Persze, hogy törődtem. De a törődésemet azzal fejeztem ki legjobban, hogy annak a kezébe tettem mindezeket, aki tud bánni velük. Megtanultam, hogy mindent, ami aggaszt, adjak oda neki, akit nem zavar, ha nehéz feladatot kap. Míg azelőtt a kritika napokra megbénított, most megteszem a tőlem telhetőt, hogy nyugodtan tovább tudjak lépni. Megtanultam, hogy mire vagyok képes – a többit pedig megtanultam átadni Istennek.Ámen”