Meddig még?

Az emberek szive megkövèredett, és füleiket bezárják hogy ne kelljen hallaniuk; szemeiket becsukják hogy ne lássanak, és ne értsenek a szìvükkel. Ne hallják az igazságot, és ne lássák a fényt ami a sötétségből kihozná őket. Nehogy Isten megtudja őket áldani. Sokan pedig, ha valahol hallanak az igazságròl, talán meghallgatják, vagy elolvassák azt a pár sort, de a fáradságot már nem veszik hogy elgondolkodjanak rajta, hogy időt forditsanak a szellemi dolgokra. Honnan jöttem és hova megyek? Miért vagyok itt? Mi az értelme az egész életnek? Milyen lelki , szellemi állapotban vagyok? Jó ez így nekem? Mit tudok tenni ellene hogy javítsak magamon és a körülményeimen? Egyátalán ÉN milyen ember vagyok? Milyen a szîvem, milyen tulajdosàgaim vannak? Mik a gyengéim és mi az amiben erős vagyok? Van bennem rosszindulat vagy tàn irigység? Ha igen, akkor miért? Ez csak akkor észlelhető, ha az ember tudatosan figyel magàra, a cselekedeteire, az indulataira, a gondolataira. De sajnos sokaknak ez kényelmetlen, és nem akarjàk magukat megismerni! Hiszen akkor szembesülnének önmagukkal, a saját karakterükkel; így inkàbb foglalkoznak midennel, és mindenkivel, hiszen sokkal jobb a màsikròl beszélni, mint magamròl. Nem kell a csend! Mert a csend beszél!!! A csend megmutat sokmindent. A csendnek gyógyító ereje van! Kell a zene, a lárma, a tv, kellenek a haverok, csak csend ne legyen! Csak ne kelljen magamat làtni! Pedig az önismeret kulcsfontossàgú. Ez olyan szomorú, hogy a legtöbb ember csak vegetál. Nincs bennük élet, boldogtalanok. Bevannak gubozba a sötét világukba amiben nincs kilátás. Beletörődtek a sorsukba a boldogtalanságukba. Pedig ki lehet onnan jönni. Ki lehet jönni a sötétsègből! Mert a szellemi állapotomat nem befolyásolja az anyagi hátterem!!! Ha a szellemi állapotom rendben van, és a fényben élek, az Isten jelenlétében, akkor az anyagi állapotom is megváltozik. Mert Isten karja nem olyan rövid, hogy ne tudna rajtunk segíteni! Mi rajtunk múlik egyedül hogy talpra álljunk, megforduljunk, és elinduljunk a fény felé. Vissza oda ahonnan valamikor elindultunk. Nem mondom hogy az út könnyű, úgy ahogy az életben semmi sem az. De Istennel minden sokkal könnyebb! A cél pedig csodálatos! Nyisd ki a szívedet, és engedd be végre a fényt, a szépet, a jót. Tanulj meg csendben lenni, tanulj meg magadba nézni. Ismerd meg a csendet, és a legjobb barátod lesz, mert amikor csendbe vagy, nem csak a lelked beszél hozzád, de az Isten hangját is akkor hallod meg! Megfogod tudni különböztetni mi az amit a lelked mond, vagy kér tôled, és mi az amit Isten! Ismerd meg önmagad! Sokkal jobban fogod magad érezni! Sokkal tudatosabban fogsz élni! Boldogság és békesség fog szétáradni az egész lényedben és arra fogsz gondolni hogy miért nem tetted ezt màr meg hamarabb.
Isten hatalmas áldása legyen rajtad gazdagon! Amen