Az Úr kívánja szolgája bővölködését 2. rész

Nemzedékek óta nem igei üzenetet prédikálnak az Egyháznak - azt, hogy Isten az Atya nem helyesli, ha gyermekei anyagi javakat birtokolnak, és hogy vagyonosnak lenni nem összeegyeztethető az üdvösséggel. Egy egyáltalán nem bibliai! A Biblia tele van olyan beszámolókkal, amelyekben azt olvashatjuk, hogy Isten hogyan áldotta meg gyermekeit bővölködéssel.
Ábrámot az Úr rendkívül megáldotta! A Bibliában az áll, hogy Ábrám igen gazdag volt barmokkal, ezüsttel és arannyal. Neki és unokaöccsének, Lótnak voltak juhai, ökrei és sátorai - olyannyira, hogy a föld nem bírta ellátni eleséggel mindannyiukat, hogy egyugyanazon völgyben éljenek - olyan sok javaik volt, hogy nem tudtak egymás mellett meglenni. (1Mózes 13,2; 5-6)
Izsákot az Úr rendkívül megáldotta! Az 1Mózes 26, 12-14-ben azt olvassuk, hogy "És vet Izsák azon a földön és lett neki abban az esztendőben száz annyia, mert megáldja őt az Úr. És gyarapodik az a férfiú és előbbre-előbbre ment a gyarapodásban, mígnem igen naggyá lett. És volt neki apró és öreg barma és sok cselédje, és irigykednek ezért reá a Filiszteusok." Még királyok és egész nemzetek is tartottak vagyonától, hatalmától és befolyásától. Abimélek ezt mondta Izsáknak: "Menj el közülünk, mert sokkal hatalmasabbá lettél nálunknál." (1Mózes 26,16)
Jákóbot az Úr rendkívül megáldotta! Jóllehet Lábán megpróbálta becsapni Jákóbot és tízszer megváltoztatta a bérét, ő ennek ellenére bővölködött. Az 1Mózes 30,43-ban azt olvassuk, hogy Jákób "felette igen meggazdagodik a férfiú; és volt neki sok juha, szolgálója, szolgája, tevéje és szamara."
Józsefet az Úr rendkívül megáldotta Fivérei ha rabszolgaságba adták is, mivel Isten áldása volt az életén, még Potifár házában való szolgaként is sikeres és bővölködő lett. Az 1Mózes 39, 2-5-ban az áll, hogy "És az Úr Józseffel volt és szerencsés ember volt, és az ő egyiptomi urának házában volt. Látja pedig az ő ura, hogy az Úr van ővele, és hogy valamit cselekszik, az Úr mindent szerencséssé tesz az ő kezében: Kedvessé lett azért József az ő ura előtt és szolgált neki; és háza felvigyázójává tette és mindenét, amije volt, kezére bízta. És lett az időtől fogva, hogy házának és amije volt, mindenének gondviselőjévé teszi, megáldja az Úr az egyiptomi embernek házát Józsefért; és az Úr áldása volt mindenen, amije csak volt a házban és a mezőn." Annak ellenére, hogy Potifár felesége hazudott József ellen, hamisan megvádolta, és ezért börtönbe vetették, nem sikerült őt legyőzni. Még a börtönben is áldásban és jóakaratban volt része, és a börtönfelügyelő az egész börtönt rábízta. Az 1Mózes 39, 21-23-ban azt olvassuk, hogy "De az Úr Józseffel volt és kiterjeszti reá az Ő kegyelmességét és kedvessé teszi őt a tömlöctartó előtt. És a tömlöctartó mindazokat a foglyokat, akik a tömlöcben voltak, József kezébe adja, úgyhogy ami ott történt, minden őáltala történik. És semmi gondja nem volt a tömlöctartónak azokra, amelyek keze alatt voltak, mivelhogy az Úr volt Józseffel, és valamit cselekedett, az Úr szerencséssé tette." Aztán Isten maga a fáraó előtt is kedvességet adott Józsefnek. A fáraó önmaga után a második embernek tette meg őt egész Egyiptomban! Mindenkinek engedelmeskednie kellett Józsefnek - csak a király volt hatalmasabb tekintélyben, befolyásban és gazdagságban Józsefnél. (1Mózes 41, 39-44)
Salamont az Úr rendkívül megáldotta! Sába királynője látogatást tett Salamonnál és kijelentette, hogy "Mind igaz, amit az én földemben hallottam a te dolgaid felől és a te bölcsességedről, de én hinni sem akartam azokat a beszédeket, míg én magam el nem jöttem és szemeimmel nem láttam. És íme nekem a felét sem beszélték el: te meghaladtad bölcsességgel és jósággal a hírt, amelyet hallottam felőled." (1Királyok 10, 6-7) Az Úr a következőt mondta Salamonnak: "Minthogy ez volt a te szívedben és nem kértél Tőlem gazdagságot, kincset és tisztességet, avagy a téged gyűlölőknek lelkét, sem hosszú életet magadnak nem kértél, hanem kértél magadnak bölcsességet és tudományt, hogy kormányozhasd az Én népemet, mely felett királlyá tettelek téged: a bölcsességet és a tudományt megadtam néked, sőt gazdagságot, kincset és tisztességet is olyat adok néked, amelyhez hasonló nem volt sem az előtted, sem az utánad való királyoknak." (2Krónika 1, 11-12) Salamont az Úr annyira megáldotta gazdagsággal és bővölködéssel, hogy az ezüst és az arany olyan közönséges anyagnak számítottak, mint a kő! (2Krónika 1,15 és 2Krónika 9, 22-28).
Ezékiás királyt az Úr rendkívül megáldotta! A 2Krónika 32, 27-29-ben az áll, hogy "Igen nagy gazdagsága és dicsősége volt Ezékiásnak. És csináltatott magának kincsesházat az ezüst, arany, drágakövek és drága fűszerszámok, pajzsok és mindenféle drága szerszámok számára; És tárházakat jövedelmének a gabonának, bornak, olajnak számára és mindenféle barom számára istállókat, a nyájaknak pedig aklokat." Isten mind az Ó-, mind az Újszövetségben gazdag jólétet és áldásokat ígér azoknak, akik szolgálják őt és engedelmeskednek Neki. Hogy lehet az áldás helytelen, illetve bűnös, ha Isten az, Aki adja nekünk az erőt a gazdagság megszerzésére? (5Mózes 8,18). Isten maga a leggazdagabb személy az egész világegyetemben, tehát ha bűn gazdagnak lenni, akkor mindenki közt Ő lenne a legnagyobb bűnös. A mennyben az Úr saját utcáit arannyal kövezte ki, az alapok ékszerekből és drágakövekből vannak lerakva, minden ház palota és a kapuk hatalmas gyöngyből készültek! (János 14, 1-3 és Jelenések 21). Ha Isten ezeket ígérte meg nekünk a mennyben, hirtelen miért helytelen áldásokban részesülni itt a földön? Vagyonosnak lenni nem bűn. Azonban ha Isten gyermekei nem áldottak, az azért van, mert nem tudják, hogy ez az áldás szövetségi joguk és/vagy engedetlenek és pénzsóvárak. Itt az ideje, hogy az Egyház Isten áldásában járjon! Ámen!