Akik elzavarták maguk közül Izsákot, utána mennek - bocsánatot nem kérnek azért, az derogál, rangon aluli -, s elmondják: mi figyelünk téged, és úgy látjuk, hogy Isten áldott embere vagy, szeretnénk veled szövetséget kötni. Kössél velünk szövetséget, és ígérd meg, hogy soha nem bántasz minket. Mert ha ellenünk fordulnál, tudjuk, hogy csak te maradhatsz felül. Izsák nem eleveníti fel a régi sérelmeket, nem játssza a sértodöttet, hanem megvendégeli oket, és szövetséget kötnek. Ahol jó a sorrend, ott rend van.Milyen a sorrend a mi életünkben? A sátorra, a családra, oltár meg egyáltalán nincs. Ássák a kutakat, aztán hol az egyik, hol a másik sátorban összefekszenek valakivel, ott marad egyegy gyerek, akikre késobb sincsen gondjuk, mert ok elfoglalt emberek, mert dolgozni kell. Az ásó soha nem kerül ki a kezükbol, és ez kiszorít minden mást az életükbol. Nemcsak a Biblia mondja, hanem a gyakorlat is mutatja, hogy mennyire sivár, szegényes, ember alatti lesz az ilyeneknek az élete.Jó lenne, ha nem kezdenénk kijátszani egymás ellen ezt a három fontos dolgot: oltár, sátor és kútásás. Isten mindegyiknek kijelölte a maga helyét és megadta a maga jelentoségét az életünkben. Ezeket nem kell egymással szembeállítani, hanem helyes rendbe kell sorakoztatni oket, és akkor jönne rendbe sok minden más is az életünkben. Persze, hogy a napunknak, az életünknek a legnagyobb részét, idoben legterjedelmesebb részét munkával töltjük. El kell végeznünk mindannyiunknak a munkánkat, lehetoleg örömmel. Szeretnénk eredményesen. Meg kell élni valamibol, mert mindnyájan a piacról élünk, senkinek nem adnak ingyen sem kis cipot, sem kis cipót, ha a boltba megy. De valahol kijelölte Isten a munkának a helyét, és megadta a jelentoségét. A helyén van-e ez, és a neki adott jelentoséget tulajdonítjuk-e neki? Mert ha mindent elural, akkor - számtalan példát lehetne sorolni - abba biztos tönkremegy az ember egészsége, családi élete. Ha meg az oltár végképp hiányzik az életébol, akkor az egészen nincs áldás, nem beszélve arról, hogy ha úgy hal meg, ahogy született, vagyis Isten nélkül, akkor úgy kell töltenie az örökkévalóságot is, és ez maga a kárhozat.Ezért óv minket Isten attól, hogy a munka töltse ki az egész életünket. Hat napon át munkálkodjál - mondja Isten -, a hetediket azonban szenteld az Úrnak, vagyis engedd, hogy akkor O munkálkodjék benned, és erre összpontosíts.Akinek valóban a munka tölti ki az egész életét, az csakugyan viszi magával még az éjszakájába is a munkáját, még alvás közben is az zavarja meg a pihenését. Annak csakugyan nem marad ereje, ideje, figyelme, jó kedve a sátorban lakókra, a hozzá legközelebb állókra. Annak nem lesz meleg otthona, csak lakása, ágyrajárók laza halmazává válik a család, akiknek gyakorlatilag semmi kapcsolatuk egymással. Igazában nem sokat tudnak egymásról, sot nem is nagyon számíthatnak egymásra.Vigyázzunk, mert mindnyájunkat fenyeget ez a veszély! Akár egyedül él valaki, akár családban, akár ott van az oltár és van valamilyen szerepe az életében, akár teljesen hiányzik, ez mindnyájunkat fenyeget, hogy a bálvány eluralja az életünket, és szétterpeszkedik. Jó lenne, ha ma délután Isten elé állnánk, és Ot kérdeznénk: Uram, mi a helyzet az életemben a sorrenddel és a dolgok jelentoségével? Változtassunk, amin kell, és amin lehet.Ámen