Bocsáss meg!
„Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.” (Máté 5:7)

Schopenhauer, a német filozófus az emberi fajt a tarajos sülökhöz hasonlította, melyek összebújnak egy téli éjszakán: „Minél hidegebb van odakint, annál szorosabban bújunk össze, hogy melegedhessünk. De minél közelebb kerülünk egymáshoz… annál jobban szurkáljuk egymást hegyes tüskéinkkel. Így a földi tél magányos éjszakáján végül elsodródunk egymástól, egyedül kóborolunk, és magányunkban halálra fagyunk.” Mi a megoldás? „Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek” (Máté 6:12). Ronald Reagan elnök megértette ezt. Egy 1981-ben ellene elkövetett merénylet után lánya, Patti Davis ezt nyilatkozta: „Másnap apám azt mondta, tudja, hogy fizikai gyógyulása egyenesen arányos azzal, hogy meg tud-e bocsátani John Hinckley-nek. Krisztusi gondolkodásra adott példát azzal, hogy megmutatta nekem: a megbocsátás a kulcsa mindennek, beleértve a fizikai egészséget és gyógyulást is.” Talán régi sebek kínoznak: bántalmazó szülő, hűtlen házastárs vagy egy rosszul sikerült üzlet. Az is lehet, hogy a sebek még egészen frissek: egy elmaradt előléptetés, egy ki nem fizetett adóság, vagy, hogy gyermekeid úgy tűnik, elfelejtették, hogy létezel. Bármi is az, neked kell döntened, hogy túlteszed magad rajta, vagy elégtételt követelsz. Engeded gyógyulni, vagy gyűlöletté változtatod. Elengeded vagy tartogatod a neheztelést. Vigyázz, mert a neheztelés felemészt belülről! Felszítja a tüzet, élteti a lángot, feleleveníti a fájdalmat. Gondolkodj el azon, vajon hozott-e megkönnyebbülést a neheztelésed? Ha ma ott állnál annak a sírja felett, aki fájdalmat okozott neked, szabad lennél? Kétlem. „Boldogok az irgalmasok…” (Máté 5:7), mert még nagyobb kegyelemben részesültek – Istentől kapott kegyelemben – és a megbocsátás a kulcsa annak, hogy ezt megértsük.