Bölcső és sír, egymás mellett: I. Mózes 3, 19.

A bibliai teremtés leírásában, Isten legszomorúbb feljegyzését olvashatjuk, az emberről, a teremtés koronájáról, akit Isten azért alkotott a saját képmására, hogy mellette tölthesse el, az örökkévalóságot! De Istennek ebbe a csodálatosan szép tervébe, csúnyán bele rontott a Sátán. Midőn hazugsága és hízelgése által, elszakította az embert, Teremtőjétől. Ezt a szomorú feljegyzést, Mózes első könyvében, a harmadik fejezet, 19-ik versében találjuk, mely így hangzik: ,,Orcád verejtékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél, mert por vagy te s ismét porrá leszel" Már idős koromban döbbentem rá arra, hogy tulajdonképpen, a bölcső és a sír, egymás mellett van. És minden e világra született ember, - testi vonatkozásban - bölcsőből indul el az élet útján, és a sírba tér vissza. Már a közlekedésben is szembetűnő, hogy az: kétirányú. ,,ODA - VISSZA" Az egy irányú közlekedés viszont, csak halhatatlan lelkünkre vonatkozik. Mert azon nem vehet erőt, a testi halál! Egyszerűen átlépi a halál küszöbét, és vonul tovább, az örökkévalóságba! De milyen a Sátán által félrevezetett ember? Tisztelet a kivételnek. A legtöbb ember el sem hiszi, a testi halál utáni örök életet! A temetőt: végállomásnak tekinti. Ugyan van némi sejtése, az örökkévalóság felől, ámde azt, nem veszi komolyan. Elképzelése szerint, bölcső és sír között, zajlik le, rövid földi élete. Ugyan úgy, mint börtönökben a cellaraboké. hat lépés előre, hat lépés hátra, tehát ,,ODA - VISSZA" Azonban a földi életpálya, sokkal hosszabb, de ugyan így zajlik le! A világi tudomány és feltalálás előrehaladásával, az Isten segítségül hívása, egyre jobban háttérbe szorul. Nem ok nélkül hazudta a Sátán az embernek? ,,Olyanok lesztek, mint az Isten!" Isten azonban, korlátokat állított a mindenre kíváncsi ember elé! Így a teremtmény, soha sem léphet, a Teremtő helyébe! Bár minden embernek, halhatatlan lelke van, de mégis, halandó testével törődik főképpen. Emberek százmilliói, hiábavaló elmúló földi célokat, tűznek maguk elé. És minden energiájukat, tudásukat latba vetik, céljaik elérése érdekében. A legtöbb ember úgy véli - bár tévesen - mivel olyan rövid, ez a földi élet, ezért igyekezik minél szebbé. minél kényelmesebbé, minél komfortosabbá tenni azt. Mintha csak sejtenék, hogy a könyörtelen halál, láthatatlanul ott lohol mögöttük, 1 napostól a 100 évesig. Aki világszerte szedi és tarolja le, áldozatait. Vannak szép és kevésbé szép, életpályák. Vannak szenvedésekkel és könnyekkel öntözött földi életpályák. De hála, hogy valamennyi, csak bölcsőtől a sírig tart. A porból vett emberi test pedig, ismét visszatér a földbe, melyből vétetett. mégis, a legtöbb ember, olyan magas célt tűz maga elé, hogy halála percéig sem érheti el azt! Tudásvágy, hatalomvágy, dicsőségvágy és vagyongyarapítási vágy, emberek, nemzetek sokaságát, keríti hatalmába, ezek miatt, vannak a családi tragédiák a nemzetek közötti véres háborúk, szerte a földön. És ez a sok könny és gyász, mind - mind, a bűn következménye! A bűn kérdést pedig az emberek, azzal hessegetik el maguktól, hogy ők, nem bűnösök. Becsületesek, nem lopnak, nem ölnek. A bűnösök: rácsok mögött, lakat alatt vannak. Azonban a bűnnek ilyen megkülönböztetése, nagyon is hamis. Mert Isten másképp látja azt, mint az emberek. Isten szemében, a parányi bűn is, halálos! Bűnök között, nincsenek fokozatok. Ez csak a földi bíráskodásban érvényes. Aszerint, hogy könnyebb vagy súlyosabb volt, az elkövetett bűn. Bölcső és sír között terül el, az a küzdőtér, melyre Isten, helyezte az embert. Azzal a nem titkolt céllal, hogy próbára tegye, az embert, visszatér e, Alkotójához, akitől a Sátán csábítására, elszakadt! Vagy továbbra is, a Sátán rabszolgaságában marad. De a kegyelmes Isten, Fiában, Jézus Krisztusban, lehetőséget adott minden embernek, a bűn útjáról való visszatérésre! Ezt a drága lehetőséget pedig, megpecsételte azzal, hogy szent fiában, a láthatatlan Isten is, láthatóvá vált, emberi szemek számára, Izráel földjén, 33 éven át. Mert aki Jézust látta, benne: az Istent is láthatta! Így az emberek úgy beszélhettek Istennel, miként ÉDENBEN, az első ember. Jézus csak azért öltött magára emberi testet, mivel mennyei dicsőségét, emberi szem, nem bírta volna elviselni. Hála legyen Isten, szánó szeretetének, mellyel megszánta, a halálos vétekbe esett embert! És módot talált arra, bár mérhetetlen nagy áldozat árán, kihozza a Sátán rabságából mind azokat, akik hittel elfogadják, Jézus Krisztusnak értük hozott, keresztáldozatát! Hogy így, átléphessenek a halál útjáról, az örök élet útjára! Ez az engesztelő áldozat pedig, elégséges ahhoz, hogy a bűneit bánó és elhagyó bűnös, ismét, visszatérhessen, az elhagyott atyai házba! És Isten, örök életű, boldog gyermeke lehessen. Isten, nem személyválogató. Lehetőséget adott minden embernek, a hozzá való visszatérésre. Mivel azonban, az üdvösség: megfizethetetlen, ezért azt: sem megfizetni, sem kiérdemelni, nem lehet. Az tökéletes egész! Ahhoz hozzáadni, abból elvenni, semmit sem szabad. Mégis, oly sokan, elhunyt szent emberek segítségével, közbenjárásával, igyekeznek bejutni, Isten dicsőséges országába! De az, hiába való felesleges fáradozás. Ámde aki kész, kinyújtani Isten felé, hite kolduskezét, Isten, örömmel helyezi bele, az illető üdvösségét! Ingyen, kegyelemből. Az pedig, ne rémítsen el senkit, hogy a bölcső közelében, ott van a sír is. Mert a sír: csak is, múlandó testünkre vonatkozik. Azt, valamennyien itt hagyjuk örökre. De halhatatlan lelkünk, tovább vonul a halálkapun át, a halál, még csak nem is érintheti azt! Nos, ezért igen fontos eldönteni, még földi életünk folyamán, hogy halhatatlan lelkünk, hol tölti el, az örökkévalóságot! Örök dicsőségben-e, Isten közelében, vagy a Sátán társaságában, a kárhozatban! Aki pedig, ezt a mérhetetlenül fontos kérdést elmulasztja, vagy semmibe veszi, azzal lelke örök kárhozatát, pecsételi meg! Testi halála után pedig, senkinek sem lesz lehetősége, halhatatlan lelke helyének, változtatására! Erre a változtatásra, csak a bölcső és sír között van lehetősége. Ezért boldogok mind azok, akik élnek is, ezzel az ingyen felkínált drága lehetőséggel, hogy az örökkévalóságot, Isten közelében tölthessék el. 

Írta: Pecznyík Pál 2014-ben.