Boldogságot adó Isten: Zsoltár 1, 1.

,,Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székébe nem ül"
Kedves Testvéreim: már a bűneset kezdete óta, boldogságot kereső emberek vagyunk. Az a boldogság, melyben az ártatlan és bűntelen emberpár élhetett, az őt megalkotó Isten közelében, csak nagyon rövid ideig tarthatott. De ez a csodálatos harmonikus boldogság, az ember szemeinek bűnös kívánsága miatt, olyan hamar szétfoszlott, mint nyáron, rónán a délibáb. És az embernek, Istentől nyert boldogságát, egyik napról a másikra, a boldogtalanság fájó érzése hatotta át. Azóta pedig minden, világra született ember, szívében ott ég, a csillapíthatatlan vágy, az Istentől ajándékba kapott, mennyei boldogság után. Mivel Isten az embert, boldogságra teremtette, ez a mélységes vágy, ott lapul, minden ember szíve mélyén.

Azonban a dicsőségre törő Sátán szívében, a dicsőségre törő vágy, háttérbe szorította, az Isten által ajándékozott, mennyei boldogság utáni vágyat. A Sátán jól tudta, hogy a bűnre csábított ember szívében ott rejtőzik a vágy, igazi mennyei boldogság után, ezért ravasz módon, ideig tartó földi boldogságot kínált fel régen és kínál fel ma is, a boldogságra vágyó emberiségnek. Ám a felkínált, de rövid ideig tartó földi boldogság, nem elégíti ki, az ember mélységes békesség utáni vágyát, szomjúságát.
De hol van ma már, az a családi öröm és boldogság, amelyben, két - három generáció élt együtt, szeretetben, örömben és boldogságban. Ma már, feldúlt családok, hideg családi fészkek, elválások miatt, boldogtalanságban élő szülők és gyermekek serege, mérhetetlen vágyat érez, az igazi tartós békesség után. De csak rövid ideig tartó békességet, csak morzsákat kaphat, a mennyei boldogság, áldott kenyeréből. Ezért, az év minden hetére adódik, valamilyen boldogságot kínáló esemény. És az emberek, családok ezrei igyekeznek, ezeken részt venni. Hogy szívükben, a boldogság utáni vágy mély érzését, legalább, rövid időre, a boldogság öröme, válthassa fel. A nosztalgiáknak és hagyományoknak pedig, se szeri, se száma. A Sátán pedig, tálcán kínálja fel, lélekromboló portékáit.
Ám ez a rövid ideig tartó boldogság, csupán annyit ér, mint lázas betegnek a lázcsillapító. Mert a nyugalomnapi öröm és boldogság érzése, a szürke hétköznapok sodrában eltűnik, mint víz színén keletkezett buborék. A legtöbb ember és család pedig, alig várja a következő nyugalmi napot, hogy részt vehessen egy újabb, boldogságot ígérő eseményen.

A mennyei boldogságot ajándékozó Isten, pedig, szomorúan
nézi, a Tőle elpártolt ember, boldogságot kereső, mély vágyakozását. Pedig az embernek, csak egy rövid mozdulatot kellene tennie, és arcával visszafordulnia, az őt szerető mennyei Atya felé.
Ezért, kimondhatatlanul boldogok azok, akik ezt a rövid mozdulatot, már megtették, Isten felé! Rádöbbentek arra, hogy a Sátán, csúnyán becsapta őket, és rövid ideig tartó békességüket is, keményen megfizettette, velük.
A mennyei boldogságot ajándékozó Isten, Fiában, Jézus Krisztusban, jött le közénk a Földre, és lehozta a mennyei örömöt és boldogságot. Atyánk szerető szíve pedig, oly mélységesen tárult fel előttünk, hogy annál jobban már, nem is lehetett volna. Ő nem csak látta, hanem át is élte, minden nyomorúságunkat, a bűnt kivéve. Éhezett, szomjazott, és sírt velünk, és sírt, miattunk. Tanításai, gyógyításai és csodái mind, Atyánk mély és szánó szeretetét sugározták felénk.
Kedves testvéreim: a boldogságot ajándékozó Isten, olyan közel jött hozzánk, hogy aki Jézus Krisztust látta, Benne: a minket szerető Atyát láthatta meg! Hogy ne mondhassák a hitetlenek: nincs Isten, mivel nem látható. Jézus, világosan jelentette ki, hogy ,,Aki engem lát, látja az Atyát" Mert a Szentháromság Isten, soha nem különül el, egymástól, és betölti a világmindenséget! Ezért, Jézus Földre jövetelétől, mennybe meneteléig, az Atya is, láthatóvá vált, az Ő életében. Így az Atya is, ott volt, a Golgotai véres eseményekben is. Kivéve a néhány percet, melyben az átok fán függő drága Fiát is, el kellett hagynia! De a feltámadás után, a Szentháromság, újra egyesült.
Kedves Testvéreim: csak mélységes hálával köszönhetjük meg Istennek, hogy megtért és újjászületett gyermekei, ma is boldogan élnek, bár nagy szétszórtságban, a Földön. Hazánkban élő hívő testvéreink is, 8 országra szabdalt, emberi határok felett is, boldog mennyei egységben, és boldogságban élhetnek. Isten gyermekeit, nem kell egységre buzdítani, mint ahogyan világi vezetőink, egységre buzdítják magyar népünket.
Világos, hogy a mindeneket szétdobáló Sátán, éppen, ezt az egységre való törekvést, igyekszik meggátolni. És a rövid ideig tartó boldogságot, olyan ravasz módon készíti el, hogy a békességre vágyó emberek, észre sem veszik, az elrejtett halálos kelepcét, mely sokakat, egy egész életen át, fogva tart, és halhatatlan lelkük, a mennyei boldogság nélkül megy át, az örökkévalóságba!
A mennyei boldogság, Isten ajándéka, ezért, sem megszolgálni, sem kiérdemelni, nem lehet. Ennek feltétele pedig, nem lehet más, mint megromlott ó emberünk teljes megtagadása és halálba adása. És Jézus Krisztus, kereszten bemutatott váltságáldozatának, hittel való elfogadása. Aki ezt az áldozatot, hittel elfogadja, azt az Isten, gyermekévé fogadja. Őt pedig már e földön is, a mennyei boldogság örömével ajándékozza meg.
Kedves Testvéreim: ezt a mennyei boldogságot, a bennetek élő Jézus Krisztus jeleníti meg. Ezért. ez a boldogság, próbákban is, betegségben is, a Földi élet viharaiban is, mindig jelen van. Miért? Azért, mert ez, nem tőlünk, hanem Krisztustól való! Ám ez a tudat: felelősséget is ró, Isten gyermekeire. És láthatóvá kell válnia, Isten gyermekei életében. Hogy kívánatossá váljon azok számára is, akik még nem ismerik, vagy nélkülözik, ezt a mennyei boldogságot, mely már e földön kezdődik, és folytatódni fog örökké, Isten dicsőséges országában.

Írta: Pecznyík Pál Celldömölkön 2016-ban.