Szeretettel köszöntelek a Isten Műhelyében közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Isten Műhelyében vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Isten Műhelyében közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Isten Műhelyében vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Isten Műhelyében közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Isten Műhelyében vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Isten Műhelyében közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Isten Műhelyében vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
2016. április 8. péntek
Brand nagyi (2)
„… meg tudunk birkózni vele” (4Mózes 13:30)
Evelyn Brand története így folytatódik: hetvenéves korában a missziós iroda megüzente neki, hogy nem tartanak igényt további öt évi szolgálatára. Őbenne azonban Kálébhoz hasonló „meg tudunk birkózni vele” lelkület volt. A missziós központ partit rendezett neki, hogy Indiában töltött éveit ünnepeljék, mindenki így biztatta: „Jó utat kívánunk haza!” Akkor ő előállt: „Elárulok nektek egy titkot, nem megyek haza. Itt maradok Indiában.” Evelyn már korábban építtetett magának egy kis kunyhót, ahová apránként bekészletezett mindenféle ellátmányt. Azután vett egy pónit, hogy könnyebben bejárhassa a hegyvidéket, és ez a hetvenes éveiben járó asszony faluról falura lovagolt, hogy az embereknek Jézusról beszéljen. Öt éven át teljesen egyedül végezte ezt. Hetvenöt éves korában azonban egy napon elesett, és eltört a csípője. Fia, Paul Brand, a híres orvos azt mondta neki: „Anya, nagyszerű munkát végeztél. Isten használt téged. De most ideje, hogy abbahagyd. Most már hazamehetsz.” Evelyn azonban így válaszolt: „Nem megyek haza.” További tizennyolc évet töltött lóháton a falvakat járva. Elesés, agyrázkódás, betegség és öregség nem állították meg. Végül, kilencvenhárom éves korában nem tudott lóra ülni többé. Ezért az ezekben a falvakban lakó férfiak – mert annyira szerették Brand nagyit – egy hordágyat készítettek számára, és ők vitték egyik faluból a másikba. Még két évet élt, ezt a két évet is másoknak ajándékozva, segítette hordágyáról a szegények legszegényebbjeit. Meghalt, de soha nem ment nyugdíjba.
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Isten irányítórendszere .
Istennél semmi sem vész kárba .
A vihar szeme.
Mélyen benned.