A  DICSŐÍTÉS   HANGJAI..

Zsolt. 138. 1. „Magasztallak téged  teljes szivemböl, énekkel áldalak az istenek előtt.”

Nyár van. Kellemesen meleg. S ha kimegyünk a természetbe,a madarak gyönyörű énekét hallhatjuk mindenütt. Akaratlanul is jön a kérdés amíg a csodás hangokat halljuk: Ki adta ezeknek a kis madaraknak ezt a képeséget,az éneklésre? S mi volt a célja ezzel?

  Jézus Máté.6,26-ban a kérdésre Jézus a feletet  felénk irányítja,gyarló emberek felé: „Tekintsétek az égi madarakra, hogy nem vetnek nem aratnak,és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal külömbek vagytok é azoknál?”   Jézus válaszában benne van, hogy a madarak énekükkel miért dicsőítik Alkotójukat, s ezzel be is töltik szerepüket amiért a teremtő őket alkotta.

  Dávid a fenti zsoltárában,kifejezi: Ő is csatlakozik e teremtményekhez,és  „Teljes szívböl” énekkel áldalak téged.”  Olyan sok okunk van a hálára,dicsőítésre, amikor naponta megtapasztaljuk Istenünk vezetését, gondoskodását. Istenünk értünk  hozott áldozata,hogy egyszülött Fiát adta áldozatul a bűneinkért. Az Ő szeretete irántunk határtalan,felfoghatatlan.

Miért hallgat el sokszor a dicsőítés hangja az ajkunkon? Sokszor azon kapjuk magunkat, hogy elrohant egy hét, és a sok kötelesség között elvész a dicsőítés hangja ajkunkrol. Ilyenkor hadd legyen feddés számunkra a sok madárhang a természetben,mert ők érzik,hogy van okuk a dicséretre.  A 137-es zsoltár a Babiloni fogságbol származik. Egy szomorú visszaemlékezés. /Zsolt.137. 1-4./ „Babilon folyóvizeinél ott ültünk és sírtunk,amikor a Sionrol megemlékezénk. A fűzfákra közepette,oda függesztettük hárfáinkat,amikor énekre nógattak ott elfogóink,  kínzóink pedig víg dalra,mondván: Énekeljetek nekünk Sion énekei közül!  Hogyan énekelhetnénk az Urnak énekét idegen földön?” A Sion énekei mind a győzelemröl szóltak. Mózes éneke…Debora éneke… Magasztalták teljes szivböl Istent hogy megszabadította öket az ellenség kezéböl.  Érthető hogy miért nem volt kedvük a zsidóknak énekre mikor foglyok lévén,szivük bánattal volt telve. S  e zsoltár választ is adott arra,miért hallgat el sokszor a dicsőítés hangja az ajkunkon? Mert Sátán az idő rabságában foglyokká tett. S a fogságunkbol a szabadulás csak Jézus Krisztus áldozatában való hit által lehetséges. Aggodalmaskodásunk, terheit fogságát hozzuk a Golgotához, s mondjuk el a dicsőítés hangján Pál apostollal: /II.Kor. 9,15./ „Az Istennek pedig legyen hála az ő kimondhatatlan ajándékáért.”/Jeremiás siralmainak modern változata énekben így szól: /Jerr.sir.3,22-25./  „Meg-meg újul minden reggel, az ő nagy irgalma, ezért mihelyt napunk felkél, kezdjünk hála dalba. Szivünk és szánk szép énekkel Krisztust magasztalja, Meg-meg újul minden reggel az ő nagy irgalma.”