Szeretettel köszöntelek a Isten Műhelyében közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Isten Műhelyében vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Isten Műhelyében közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Isten Műhelyében vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Isten Műhelyében közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Isten Műhelyében vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Isten Műhelyében közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Isten Műhelyében vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
2015. december 30. szerda
Elfogadni másokat
„Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére.” (Róma 15:7)
Vannak
emberek, akiket nehéz elfogadni. Talán rossz természetűek, önzők,
kritizálók, bosszantóak, elutasítóak, agresszívak és nagyképűek. Néha
jól oda akarsz mondani nekik, megadni, ami jár – és az távolról sem az
elfogadás. A „fogadjátok be egymást” parancs kényelmetlen. Ha Pál itt
megállt volna, kimagyarázhatnánk azzal, hogy nyilván a jó, értelmes,
elfogadható emberekre gondolt. Csakhogy ő folytatja: „ahogyan Krisztus
is elfogadott titeket.” Te jó, értelmes és elfogadható voltál? Nem, de
Jézus elfogadott – minden hibáddal együtt – és még mindig elfogad! Azt
mondod: „Valakinek helyre kellene már tennie ezeket az embereket! Meg
kellene követelni, hogy rendesen viselkedjenek!“ Úgy érted, ahogy Jézus
is elvárta tőled, mielőtt elfogadott? A római keresztyének nehezen
tudták elfogadni kevésbé érett testvéreiket, ezért intette őket Pál: „a hitben erőtlent fogadjátok be, de ne azért, hogy nézeteit bírálgassátok… hiszen az Isten befogadta őt“
(Róma 14:1–3). Nem a mi dolgunk az emberek kioktatása, az elfogadásuk
viszont igen. Isten arra hív minket, hogy elfogadjunk összekuszált
életű, testies, ellenszenves, tévtanításokkal félrevezetett, szemmel
láthatóan méltatlan embereket. Nem kell helyeselned viselkedésüket, nem
kell kedvelned őket vagy egyetértened velük, de az elfogadásuk nem
szabadon választható! Nincs egy elit, kiváltságos, beavatott csoport.
Mind egy szinten vagyunk két okból: a bűnünk miatt és a kereszt miatt! A
zsidók és a nem-zsidók megvetették egymást, még a megváltás után is.
Mindegyik a másiktól várta, hogy megváltozzon, és hozzá hasonlóvá
váljon. De Pál nekilátott, hogy gyökerestől kiirtsa ezt a gondolkodást: „Mert
Krisztus… a két nemzetséget eggyé tette… megbékéltette mindkettőt egy
testben az Istennel, miután a kereszt által megölte az ellenségeskedést
önmagában” (Efezus 2:14–16 NLT).
A mi dolgunk az, hogy elfogadjuk az embereket – és hagyjuk a helyreigazítást Istenre!
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Isten irányítórendszere .
Istennél semmi sem vész kárba .
A vihar szeme.
Mélyen benned.