2015. november 4. szerda

Élj Istenért az utolsó leheletedig!
„Megelégítem hosszú élettel” (Zsoltárok 91:16)

Amikor megkérdezték tőle, hogyan tudott méltósággal megöregedni, Alexandre Dumas így válaszolt: „Úgy, hogy minden időmet erre fordítottam.” Ha már elmúltál ötven, akkor korodat ne a naptárral mérd, hanem lelki növekedéseddel! Mit szólnál hozzá, ha ilyen szavakat vésnének sírodra? „Énók teljes életkora tehát háromszázhatvanöt év volt. Énók az Istennel járt, és egyszer csak eltűnt, mert magához vette őt Isten.” (1Mózes 5:23–24).

Képzeld el ezt: Énók elmegy sétálni Istennel, és amikor elérnek egy bizonyos helyre, Isten így szól: „Az én házam közelebb van ide, mint a tiéd, gyere velem!” Egy mélyen gyökerező öreg tölgyhöz hasonlóan az érett keresztyén is sok vihart átvészelt már élete során. De a megszerzett bölcsességet ne vidd magaddal a sírba, oszd meg azokkal, akik meghallgatnak! Akik bölcsek, azok figyelni fognak, mert felismerik, hogy ostobaság kétszer megfizetni az árat ugyanazért az információért. A nyugdíjaskor nem tespedést jelent – hanem lehetőséget új dolgokra összpontosítani. Victor Hugo jegyezte meg: „A negyvenéves öreg a fiataloknak, az ötvenéves fiatal az öregeknek.” Istennél nem az életkor számít, hanem az, hogy elérhető vagy-e számára, tud-e használni.
A Bibliában ezt olvassuk: „Volt ott egy prófétanő is, Anna… Nagyon előrehaladott korú volt; csak hét évig élt férjével hajadonkora után, és már nyolcvannégy éve özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból, mert böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal. Abban az órában ő is odaállt [Máriához és Józsefhez, akik a gyermek Jézussal voltak], hálát adott az Istennek, és beszélt róla [Jézusról] mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását.” (Lukács 2:36–38).
A világ tiszteli a volt elnököket és a nyugdíjas tábornokokat, de a volt keresztyéneket nem. Egy nagy tiszteletnek örvendő színész mondta: „Ahogy öregszünk, meg kell tanulnunk fegyelmezni magunkat arra, hogy folytassuk a növekedést, tágítsuk látókörünket, tanuljunk, őrizzük meg elménk nyitottságát, ne hagyjuk eltunyulni.” Élj tehát te is utolsó leheletedig Istenért!