Élj úgy, hogy minden nap számít!„Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” (Zsoltárok 90:12)

Volt egyszer egy ember, aki a mennybe ment, és találkozott Szent Péterrel. Péter megkérdezte: „Mondd csak, mi jót tettél életedben?” A fickó így válaszolt: „Nos, a Pokol Angyalainak bandája megtámadott egy idős hölgyet, és ellopták a táskáját, ezért odarohantam, hogy megmentsem.” Péter tovább kérdezte: „Mikor történt ez?” „Úgy egy perccel ezelőtt” – felelte a férfi. Komolyra fordítva a szót: mind meg fogunk halni, hacsak nem előbb jön vissza Jézus. A zsoltáros azt írta: „életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő” (Zsoltárok 90:10). Mondjuk, hogy most hatvan éves vagy, és szeretnéd megélni a nyolcvanat. Az kétszáznegyven hónap! Ha így kezdesz gondolkozni róla, akkor az idő értékes árucikké és korlátozott forrássá válik, és komolyan fogod venni, hogy minden napból kihozd a lehető legtöbbet. Minden alkalommal, amikor ezt mondod: „ezzel majd holnap foglalkozom”, elvesztegetsz egy napot, amit soha nem kaphatsz vissza. Íme, néhány kérdés, amin érdemes elgondolkodnod. Felfedezted már Isten életedre vonatkozó akaratát és elkötelezted magad a betöltésére? Ha nem, miért nem? Értsd meg a következő három dolgot: 
1) Isten beütemezte e földre érkezésed dátumát. „Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük” (Zsoltárok 139:16). 
2) Isten már kijelölte a pályát, melyet be kell futnod. „Ezért tehát… állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát” (Zsidók 12:1). 
3) Isten aszerint fog megjutalmazni, ahogyan éltél. „Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmat fog kapni; de ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga megmenekül ugyan, de úgy, mint aki tűzön ment át.” (1Korinthus 3:14–15). Tehát, élj úgy, hogy minden nap számít!