Értem és helyettem: Márk. 2, 17. és Máté. 26, 50.

Értem és helyettem: ha ez elé a három szó elé, oda írjuk a magunk nevét, akkor számunkra, még nagyobb jelentőségűvé válik annak, mérhetetlen nagy jelentősége! Hiszen Isten: minket is belefoglalt, az ő csodálatosan szép tervébe. De annak megértéséhez, vissza kell nyúlnunk, a teremtés előtti örökkévalóságba! Melyben ismeretlen volt a bűn mindaddig, amíg Lucifer főangyal, nagyravágyása miatt, nem esett bűnbe. Mivel Isten, nem sablonra dolgozik, az angyalokat is, szabad akarattal ruházta fel. Ezért azok, dönthettek mellette és ellene. Sajnos, Lucifer az utóbbit választotta. Így, történt meg, hogy a bűnbe esett főangyal, Istennel szembeni lázadása miatt, bűnbe esett, Sátánná változott és magával sodorta az angyalok egyharmadát is, akik így démonokká váltak. Így az igazságos, bűnt gyűlölő Isten közelébe, megjelent a bűn. Emiatt: Isten, egy - számunkra felfoghatatlan - tervet készített. Amelybe belefoglalta, látható világunk teremtését is. Abban pedig megalkotta a teremtés koronáját, az embert! A saját képére és hasonlatosságára. Isten, az embert is, döntési szabadsággal ajándékozta meg, Mert Isten, nem bábukat, hanem szabad akarattal rendelkező embereket akart látni, maga körül. Isten, mivel mindentudó, már előre tudta, hogy az ember, aki először csak a jót ismerte, a Sátán csábítása folytán, megismeri a rosszat, a bűnt is. Mivel a bűn, csábítóan hatott rá, így az első döntése is halálos volt! Isten számára meghalt lelkileg! És itt lép a képbe: a címben szereplő három szónak, mérhetetlen nagy jelentősége! Hiszen a világot teremtő Isten, vagyis Jézus Krisztus, még a világ teremtése előtt, önként vállalta, hogy értem és helyettem elszenvedi, a rám szabott jogos halálbüntetést! Ezt a büntetést pedig, valakin végre kellett hajtani, mert Isten igazságán, csorba nem eshet! De ha ezt a büntetést, a bűnelkövetőnek kellett volna elszenvednie, úgy egyetlen bűnös sem maradt volna életben! Isten azonban az embert, életre és nem halálra alkotta meg! Bár az első halál, érvényes minden emberre, ám a második halál, a kárhozat: csak azokra, akik nem hiszik, és nem fogadják el az Úr Jézus, értük és helyettük bemutatott tökéletes áldozatát, a Golgotai keresztoltáron! Ezért, egyre világosabbá válik számomra, drága Megváltómnak önként vállalt, áldozata! Mely magába foglalta, értem való földre jövetelét, emberré válását, átélve abban, az ember örömét, bánatát, nyomorúságát, szenvedését, a bűnt kivéve. Hiszen Jézus ártatlan és bűntelen volt! Néki: a bűnbe esett emberiség megmentése miatt, rövid időre, el kellett hagynia, azt a dicsőséges hont, mely öröktől fogva az ő hona volt. Dicsőséges testére pedig felöltötte, a mi szürke testruhánkat. Mert az ő dicsőséges ragyogását, emberi szem, nem tudta volna elviselni! Mivel az Újszövetség könyvét, többször is átolvastam, így az Úr Jézus földi élete, egyre csodálatosabbá vált nekem. Hiszen mérhetetlen nagy a különbség, a dicsőséges Teremtő és a bűnös teremtménye között. Hála, hogy ezt a nagy különbséget, csodálatosan hidalta át, Jézus Krisztus csodálatos emberszeretete. Ezt a szeretetet, soha nem tudjuk eléggé megérteni, felfogni. Ez a nagy szeretet pedig, minden embert átölel, kivétel nélkül, még engem is. Az Úr Jézus, értem is vállalta a rövid emberré válást! És most, ámuljunk el azon, hogy az Úr Jézus, nem csak lejött értünk, értem, erre a bűn által megfertőzött földre, hanem helyettünk is, helyettem is! Azonban ez a helyettesítés, Megváltónk drága vérébe és életébe került! Urunk helyettünk, helyettem ült le, a bűnös vádlottak padjára. Ezért, valahányszor csak hallom, a szószékről, a kegyelem hirdetését, mindig mélyen meghajtom a fejem, mivel lélekben: magamat is ott látom a vádlottak padján, melyre drága Megváltóm az én helyemet is elfoglalta! És a nékem odaítélt halálos büntetést, Ő, az áldott bűntelen Úr, fizette ki helyettem, nem arannyal, nem ezüsttel, hanem drága szent vérével és kínos halálával, a Golgotai oltáron! Ezért, valahányszor csak olvasom a Bibliában, az Úr Jézus utolsó földi éjszakáját, és másnap: halálos kivégzését, összeszorul a szívem a meghatottságtól, mert ennyi kínt, gyötrelmet és szenvedést, képtelen lettem volna elviselni! Drága Megváltónk áldozata, nem ok nélkül ment végbe, a Golgotán! Rá kell döbbennem arra, hogy én még nem is éltem, de az Úr Jézus, már akkor kifizette, bűnadósságomat, vérével és életével! És ahogy suhannak el fölöttem az évek, egyre világosabban látom, hogy drága Megváltómnak ez a mérhetetlen szeretete és áldozata, értem is, helyettem is, végbe ment a Golgotán! És mivel a bűn, minden emberre elhatott, így magamat is vádolva mondhatom: én is ott voltam láthatatlanul, Jézus elfogatásánál, ott voltam Péterben, midőn háromszor tagadta meg Urát! Ott voltam a Jézust kínzó katonákban, talán az én kezem nyomta fejére a töviskoronát! Ott voltam, Pilátusban is, aki így vezette ki Jézust a lázadó tömeg elé: ,,Imé az ember!" Igen, csak Jézus volt egyedül ember! Mi pedig, undok bűneink miatt, kárhozatra méltó férgek vagyunk! Érthetetlen és döbbenetes csere történt, a törvényház előtt. Mert halálra méltó bűnösök váltak vádolókká és ítélő bírákká. Pedig az ítélet végrehajtása, egyedül az igaz Urat illette volna meg! Csak neki lett volna joga, hogy Isten előtt bevádoljon minket! De megmentésünkre és megtartatásunkra, nem adatott más lehetőség! És mivel szent Fiában, az Atya is szenvedett, így tulajdonképpen, Isten, önmagán hajtotta végre, a halálos büntetést! Helyettünk, kárhozatra méltó bűnösök helyett! Lélegzetelállító szeretet és áldozathozatal volt ez! Az Istentől elpártolt gyermek, csak ilyen szeretet és áldozat árán, térhetett vissza, drága Urához! Alkotójához! Ennek a szeretetnek és áldozatnak hit, által való elfogadása által, válhattam én is, mennyei Atyám, megváltott boldog gyermekévé, irántam való kegyelme és szeretete által.

Írta: Pecznyík Pál 2014-ben.