Fedezd fel, kikhez szól az elhívásod!„Hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén?” (Apostolok cselekedetei 2:8)

Az egyház születésének napjáról ezt olvassuk: „Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. Sok kegyes zsidó férfi élt akkor Jeruzsálemben, akik a föld minden nemzete közül jöttek. Amikor ez a zúgás támadt, összefutott a sokaság, és zavar támadt, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e? Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén? … Megdöbbentek mindnyájan, és tanácstalanul kérdezgették egymástól: Mi akar ez lenni?” (ApCsel 2:4–8,12). A „mi akar ez lenni” kérdés azt jelzi, hogy Isten mindenkit szeret, és mindenféle embereket használ: cigányokat és parasztokat, motorosokat és egyetemi professzorokat, egyedülálló szülőket és gazdag vállalatvezetőket. Azt is elmondja, hogy ha megtelünk Isten Szentlelkével, akkor ő mindannyiunkat személyre szabottan felkészít, hogy milyen emberek felé szolgáljunk. Tehát:

1) Kikkel tudsz könnyen beszélgetni? Tizenévesekkel? Kábítószerfüggőkkel? Idősekkel? Lehet, hogy kisgyerekekkel nem találod meg a hangot, de remek párbeszédet tudsz folytatni felsővezetőkkel. Nem gond; téged Isten ilyennek teremtett.

2) Kik azok, akikkel különösen is együttérzel? Isten nem terhel meg mindannyiunkat egyformán. „Ő formálta mindnyájuk szívét, ismeri minden tettüket” (Zsoltárok 33:15). Mibe szakad bele a szíved, mi zaklat fel legjobban? Ha hajléktalanokat látsz, vagy ha szexkereskedelem áldozataival találkozol? Ha megsajnálod a gyászolókat vagy az elváltakat? Pál azt mondta, hogy Isten „megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket” (2Korinthus 1:4). Ezért ismerd fel, hogy kikhez küld Isten!