2015. oktober 17. szombat

Fentről jött utasítás (1)
„… a mennyből beszéltem veletek.” (2Mózes 20:22)

Amikor Isten a Tízparancsolatot adta népének, akkor ezt mondta: „a mennyből beszéltem veletek.” Másként fogalmazva: „fentről jött az utasítás.” Téma lezárva, vitának nincs helye. Csak tedd meg! Miután ezt leszögeztük, fordítsuk a következő néhány napot arra, hogy megnézzük, hogyan alkalmazható a Tízparancsolat ránk.
1) „Ne legyen más istened rajtam kívül!” (2Mózes 20:3). Láttál már „minden alkalomra” szóló képeslapot? A megnevezése: „általános üdvözlő lap”, a felirata: „Boldog akármit!” Az első parancsolat azért adatott, hogy visszatartson attól, hogy úgy éljük le az életünket, hogy azt tesszük, amihez épp kedvünk van. Az első parancsolat vállon ragad minket, és azt mondja: „Állj csak meg! Ha azt állítod, hogy Jézus az életed Ura, akkor őt tedd az első helyre!”
2) „Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot!” (20:4). Nos, a legtöbben bizonyára nem is álmodunk arról, hogy bálványszobrot akarnánk imádni. De mi van akkor, amikor olyan dolgoknak hódolunk, melyek nem bírnak örök értékkel, mint például az élvezetek, a hatalomvágy, a rangkórság vagy a birtoklás? Ez talán nem bálványimádás? Bármi, ami az életünkben megelőzi Istent, az bálvány.
3) „Ne mondd ki hiába Istenednek, az Úrnak a nevét!” (20:7). Ám az, ha nem káromkodsz, és nem beszélsz csúnyán, még nem jelenti, hogy valóban tiszteled az Úr nevét. Hívőként beszédeddel, viselkedéseddel, tetteiddel tisztelned kell Istent. Igazság szerint sok ember számára te vagy az egyetlen Biblia, amit olvasnak.
Pál azt írja: „nyilvánvaló, hogy ti Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, amely nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével van felírva; és nem kőtáblára, hanem a szívek hústábláira” (2Korinthus 3:3).