2015. oktober 18. vasárnap

Fentről jött utasítás (2)
„Emlékezzél meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt!” (2Mózes 20:8)

A negyedik parancsolat azt mondja: „Emlékezzél meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt!” Ez a parancsolat nem azért adatott, hogy rosszul értelmezzék, például:
a) Törvényeskedően. Jézus idejében több mint ezerötszáz olyan dolgot tartottak nyilván a mózesi törvényekre alapozva, amit szombatnapon nem volt szabad csinálni, például fürödni, túl messzire gyalogolni, vagy megvakarni egy szúnyogcsípést.
b) Túl lazán. A törvényeskedéssel szemben a ló másik oldala a szabadosság. Mindenhová elmegyünk vasárnap, csak istentiszteletre nem, majd azzal mentegetjük magunkat: „lélekben ott leszek”, vagy „közelebb érzem magamhoz Istent kirándulás közben, mint a templomban.” Isten szerint ez nem működik!
c) Lekorlátozva. Nem élhetsz úgy, hogy vasárnap templomba jársz, a hét többi napján pedig teljesen figyelmen kívül hagyod Istent. Ő nem csak a nyugalomnap Ura, ő az egész életed Ura.

Akkor most nézzük meg, mire is adatott a sabbat, a nyugalomnap:
1) Pihenésre. A megújulás pihenéssel kezdődik. Vannak, akik azt mondják: „ha szereted, amit csinálsz, akkor az nem is munka.” Ez talán igaz, de ez a gondolkodásmód könnyen vezethet kiégéshez és összeomláshoz. Dávid azt mondta: „… csendes vizekhez vezet engem. Lelkemet felüdíti…” (Zsoltárok 23:2–3). Észrevetted a „csendes” szót? Isten minden hetedik napon szünetet parancsol.
2) Feltöltődésre, megújulásra. William Barclay, a híres igemagyarázó azt mondta élete vége felé: „Öreg vagyok, és megtanultam, hogy kevés olyan dolog van az életben, ami igazán számít – de az a néhány dolog nagyon is számít.” Istentiszteleten részt venni más hívőkkel együtt számít, mert azokat a dolgokat hangsúlyozza, amelyek Istennek fontosak: az ő Igéjét, az ő akaratát, az ő dicséretét, az ő hívását, az ő kegyelmét, az ő családját.