2015. oktober 20. kedd

Fentről jött utasítás (4)
„Ne ölj!” (2Mózes 20:13)

A hatodik parancsolat így hangzik: „Ne ölj!” Nos, a legtöbbünknek nincs szüksége figyelmeztetésre a gyilkosság tekintetében, ezért beszéljünk most valami közelebbi, de nagyon valóságos dologról: a nyelvről. A nyelv képes ölni, mert le tudja rombolni egy ember önértékelését és jövőbe vetett reményeit. Pál azt írja: „Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: »Szeresd felebarátodat, mint magadat.« Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok: el ne emésszétek egymást!” (Galata 5:14–15).

Biztosan sokan hallottunk már a streptococcus baktériumról, melynek több csoportja is ismert, és sokféle betegséget okozhat (tüszős mandulagyulladás, tüdőgyulladás, agyhártyagyulladás, szívbelhártya-gyulladás, ótvar, reumás láz stb.) A streptococcusok A-csoportjába tartozik az, melyet hétköznapibb szóhasználattal „húsevő baktérium” néven ismerünk, ez okozza a nekrotizáló lágyrészfertőzést, amikor is a beteg húsa elhal. A fertőzés óránként több centiméternyit terjed, közben toxikus sokk lép fel, amitől leállnak a szervek, és mindez végül halált okoz. Ez a baktérium nagyon gyorsan szaporodik, közben toxinokat termel. Az első három napban a betegség tünetei lehetnek a megnagyobbodott nyirokcsomók, magas láz és kínzó fájdalom a fertőzés helyén. Ebben a szakaszban a penicillin még megállíthatja a támadást, de negyedik napra a fertőzött szövetek kezdenek elhalni. A baktérium bekerül a véráramba, roncsolja az izmokat és a szerveket, a test sokkos állapotba kerül, és a halál órákon belül beáll. Az invazív streptococcus ritka, de kegyetlen. „Fuj, de undorító!” – mondod. Igen, épp így a pletyka vagy a rágalmazás is. Ezek is halálosak! Annyira lerombolják az emberek önértékelését, egész életüket annyira aláássák, hogy a megtámadottak úgy érzik, már nem is érdemes élni. Tanuld meg tehát féken tartani a nyelvedet, és csak életet adó szavakat mondj, ne halált hozókat!