"Keresztül minden gáton, hű Mesterünk után!" Ez érvényes a házasságokra is. Nézvén Jézusra, aki elkezdte és be is fogja fejezni az Ő munkáját, keresztül minden gáton, és a cél lebegjen a szemünk előtt. Hű Mesterünk után.Győzelmes hívő élete annak van, aki mindezt komolyan veszi. Közben pedig tudhatjuk, hogy nem a mi nagy erőfeszítésünk eredményeként érkezünk meg a célba, hanem az a Jézus visz minket odáig, aki elhívott erre az útra és hűségesen el is kíséri a benne bízókat. Mert mindig megújuló szeretetnek a forrásához, Jézushoz, és a Jézussal való közösségük erősíti meg mindig újra az egymással való közösségüket is. Két ember szoros szövetsége a házasság, de ha ott van a harmadik fonál is, a Jézussal való közösségük, akkor ez a szövetség eltéphetetlenné válik.  Tegyünk le minden terhet. Ó de sok házasságot megterhel egy-egy régi sérelem, meg nem bocsátott bűn, valamilyen elszenvedett hátratétel! A szívben elnémított, de ottmaradt vádaskodás, keserűség, akármilyen bűn.Hordjuk magunkkal mindnyájan sokszor, mint terhet az egész gyerekkorunkat, a szüleink rossz példáját. Azokat a hatásokat, amik akaratlanul is értek bennünket évtizedek alatt. Ha valaki ezeket nem tudatosítja, nem leplezi le, hogy ez terhel meg minket, és nem hiszi el, hogy nem kötelező azzal a teherrel menni tovább, hanem van szabadulás, akkor bizony ez nagyon megterheli a házasságot. Csak egy-két példát mondok.Tegyük fel, hogy egy kislányt a családban szexuálisan zaklatott az apja, nagyapja vagy nevelőapja. Ez sokkal gyakrabban előfordul, mint ahogy gondoljuk, csak a legtöbbször titokban marad. Emiatt kialakul ebben a leányban egy félelem, sőt undor a férfiakkal szemben. De ő is férjhez megy. Jelentkezik egy kedves fiatalember, és mivel emiatt is menekülni akar a leány a családból, hozzámegy feleségül. Már gyermekeik születnek, de még mindig cipeli ezt a terhet, hogy nem tud igazán felszabadultan, vágyakozással, a szerelem minden formájában viszonyulni a férjéhez. A férfi nem érti, a gyerekeik sem értik sokszor, mi itt a probléma?Tanúja lehettem egy esetnek, amikor ezt sikerült tudatosítani. Amikor nem másokat kezdtek vádolni, hanem mint a saját terhét leleplezte. Volt fogadókészség is a másikban, meg tudták beszélni, és együtt kezdték el a gyógyítás és a gyógyulás útját járni. És megszabadultak ettől a tehertől. De ehhez néven kell nevezni, nemcsak háborogni kell ellene, hanem odavinni, ahova való. Ha egymással kell elrendezni, a másik elé vinni. Ha az bűn, akkor Isten elé vinni és komolyan venni, hogy van bocsánat, van szabadulás. Néha dolgozni kell ezen egy ideig, de nem kötelező "batyuval" végigfutni azt a pályát, amin minket Isten elindított. Adva van egy kisfiú. Őt, mint legkisebb testvért a nagyobbak állandóan teljes jó szándékkal oktatták, nevelték, tanították, ügyesíteni akarták. De mindig azt élte át: ő a legkisebb, ő az, aki még ezt sem tudja, ahhoz sem ért, amazt is elrontja. És ezt viszi magával felnőtt korban is. Nem érti a felesége, nem értik a gyermekei, hogy egy értékes, tartalmas ember miért olyan határozatlan, mint egy nyuszi, vagy miért próbálja ezt a határozatlanságát agresszióval ellensúlyozni, mikor egyikre sincs szükség. Lehetne az, aki. De hoz magával valami terhet, amit még nem ismert fel, vagy nem leplezett le, és nem hiszi, hogy ettől lehet szabadulni. Álljunk ellen minden bennünket megkörnyékező bűnnek. Ez érvényes a hívő életre is, de fontos mondanivalója van a házasságokra nézve is.Azt mondja Isten Kainnak: a bűn az ajtód előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta. Behálózó, megkörnyékező, alattomosan közeledő bűn, de lehet ellenállni neki.A kísértésekről nem tehetünk, de tudnom kell, hogy kísértések között járok, megkörnyékező, behálózó, alattomosan támadó, hátulról támadó kísértések között, kötelező az éberség, mégpedig a folyamatos éberség. És arra, ami el akar szakítani Istentől vagy a páromtól, nemet mondok ma is, holnap is, holnapután is és életem minden napján, mert a kísértés lehet, hogy minden nap jelentkezik. De mégsem ez az eltökéltség fog megmenteni minket, hanem  Jézus, Aki futott már hosszabb távon, tudja, hogy viszonylag rövid idő után szúrni kezd az ember oldala. Aztán nehezen kap levegőt. Majd úgy érzi: itt most összeesik. Most kellene abbahagyni. De ha akkor nem hagyja abba, akkor átlendül ezeken a holtpontokon, és a célnál nagy öröm tölti be, hogy sikerült végigfutnia a pályát. Ezt egyedül nagyon nehéz, ezért szokott még valakit, egy barátot, magával hívni a hosszútávfutó. Ha meg bolyban futnak, csapatban, az még könnyebb.Egyedül hamarabb elcsügged az ember, ha ott van egy másik, egy jó bajtárs, egy bajtársként is szolgáló házastárs, akkor könnyebb, de ha ott van a nagy harmadik, Jézus, akkor meg erőt ad a megfáradtnak, és az erőtelen erejét megsokasítja -  "Szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak, és nem fáradnak el, járnak, és nem lankadnak meg." (Ézs 40,31).Ehhez azonban az kell, hogy a házasságban ne háborogjunk meg botránkozzunk azon, hogy a másiknak most éppen elfogyott az ereje, hanem vegyük komolyan, amit a Róma 15. részben Pál apostol így ír: Tartozunk mi, akik éppen erősebbek vagyunk mint a másik (aztán lehet, hogy a jövő héten fordítva lesz, de most így van), hogy az ő gyengeségüket hordozzuk, és ne magunknak kedveskedjünk, amint Krisztus sem önmagának kedveskedett.Ilyeneket jelent az: nézzünk Jézusra! Ő a végső minta, aki nemcsak követendő példa, hanem erőt is ad ahhoz, hogy ezt a példát kövessük.Hiszen az Ő oldala is szúrt futás közben. Sőt, az oldalába szúrtak egy lándzsát, amikor érettünk futott. Őt aztán végképp egyedül hagyták a hozzá legközelebb állók is életének a legnehezebb szakaszaiban, és Ő mégis állhatatosan futott egészen a célig. Így olvassuk a Filippi 2. részben: "Engedelmes volt halálig, Ámen.