Hallgass többet, beszélj kevesebbet!
„… legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra…” (Jakab 1:19)

Ha hallgatás helyett beszélsz, az bajba sodorhat. Két lúd épp délre készült repülni, amikor egy béka megkérdezte, hogy csatlakozhatna-e. Megkérdezték, mégis hogyan tehetné? „Könnyen – felelte a béka. – Ti ketten egy ágacskát fogtok a csőrötökbe, én pedig belekapaszkodok a számmal.” El is indultak. Az emberek odalentről nézték őket, és csodálták csapatmunkájukat. A trió már jó utat megtett, amikor valaki felkiabált nekik: „Milyen nagyszerű megoldás! Kinek az ötlete volt?” „Az enyéééééém!” – kiáltotta nagyra tátott szájjal a béka. Mindig következménye van annak, ha kitátod a szádat! Tanulj meg tehát hallgatni! Plutarkhosz mondta: „A beszédesek senkire se hallgatnak, hiszen mindig ők beszélnek. Az első rossz, ami azokat kíséri, akik nem tudnak csendben maradni, az, hogy nem hallanak semmit.” Hallgatni anélkül, hogy tudásodat fitogtatnád vagy közbevetnéd véleményedet, olyan tulajdonság, ami érettségedet bizonyítja. Larry King mondta egyszer: „Minden reggel emlékeztetem magam arra, hogy amit én mondok, semmit sem tanít nekem. Így hát, ha tanulni akarok, akkor hallgatnom kell.” Jézus tudott hallgatni, figyelni másokra, ezért aztán mágnesként vonzotta magához az embereket. Kétségkívül voltak idők, amikor fáradt volt, és nem volt hozzá kedve – de mégis figyelt rájuk, meghallgatta őket. Amikor a tanítványok fontoskodtak egymás között, a farizeusok háborogtak és rosszat terveztek, Jézus a fontos dolgokra összpontosított. Ő meghallgatta az embereket, aztán szólt hozzájuk, és az emberek követték. A meghallgatás sokszor hatékonyabb, mint a beszéd. Sőt, minden beszélgetésben van egy pont, amikor kevesebbet kell mondanod, és többet kell meghallgatnod. Ilyenkor nemcsak azt hallod meg, amit mások mondanak, hanem azt is meghallod, amit Isten mond neked!