Három csodálatos szabadítás!

A mi dicsőséges mennyei Atyánk, nem csak megalkotott minket, hanem csodálatos módon, gondoskodik is rólunk, emberekről. Ha bár már kezdet kezdetén, visszaéltünk atyai jóságával, szeretetével, megvontuk tőle, gyermeki bizalmunkat, hűségünket, könnyelműen elfordultunk tőle, és ádáz ellenségére, a Sátánra bíztuk magunkat, életünket. Azonban a bennünket szerető Isten, már kezdetben gondoskodott, szabadításunkról, az asszony magvában, Jézus Krisztusban! És végbe vitte a legnagyobb szabadítást, a Golgota halmán! Bár ez a szabadítás, Fiának, Jézus Krisztusnak, drága vérébe és életébe került! Így e mérhetetlen értékű szabadítás mellett, szinte eltörpül, az a három csodálatos szabadítás, melyet Isten megörökített számunkra a Bibliában. Az első ilyen csodálatos szabadítás, Dániel próféta könyvében van megörökítve számunkra, a harmadik fejezetben. Ebből a fejezetből idézek most három verset, a 16. 17. 18-at. ,,Felelének Sidrák, Misák és Abednégó és mondának, a királynak: oh, Nabukodonozor! Nem szükség erre felelnünk néked. Ímé, a mi Istenünk, akit mi szolgálunk, ki tud minket szabadítani, az égő, tüzes kemencéből, és a te kezedből is oh király, kiszabadít minket. De ha nem tenné is, legyen tudtodra, oh király, hogy mi a te isteneidnek nem szolgálunk, és az arany állóképet, amelyet felállítottál, nem imádjuk" Nos, ez a három zsidó ifjú, aki semmi áron sem engedte magát eltéríteni, az egy élő igaz Isten imádatától, olyan elszántságról és olyan bátorságról tett bizonyságot, a pogány király és főemberei előtt, hogy még a túlfűtött tüzes kemence sem tudta, elrettenteni, eltántorítani, szándékuktól, elhatározásuktól. Mert az élő Istenbe vetett szilárd hitük, testük elvesztésénél is sokkal drágább volt. Azok a hóhérok pedig, akik megkötözték őket, és bedobták a tüzes kemencébe, nyomban porrá égtek. De a bedobott három ifjú, épségben élve maradt. És mi volt a király első észrevétele? Így folytatódik, a drámai történet, a 24. 25. 26. versben: ,,Akkor Nabukodonozor király megijedt és sietve felkelt és szólt és monda az ő tanácsosainak: nem három ifjút veténk - e a tüzes kemencébe megkötözve? Felelének és mondának, a királynak: bizonyára, oh, király! Felele és monda, Ímé, négy férfit látok szabadon járni, a tűz közepében, és semmi sérelem sincs bennük, és a negyediknek ábrázata olyan, mint valami istennek fiáé. Nabukodonozor ekkor az égő, tüzes kemence szájához járult, és szóla és monda: Sidrák, Misák és Abednégó, a felséges Istennek szolgái, jöjjetek ki és jöjjetek ide! Azonnal kijövének Sidrák, Misák és Abednégó, a tűz közepéből" És mi maradt a kemencében? Az a kötelék, mellyel az ifjakat megkötözték. De fejük hajszála sem égett el, és még a füst szaga sem járta át ruhájukat. Hitüket, elszántságukat, bátorságukat Isten, azzal viszonozta, hogy életben hagyta őket, és rendíthetetlen hitük példája nyomán, Nabukodonozor király, parancsot adott ki, egész nagy birodalma népeinek: ,,Parancsolom azért, hogy minden nép, nemzet és nyelv, amely káromlást mond, Sidrák, Misák és Abednégó Istene ellen, darabokra tépessék, és annak háza, szemétdombbá tétessék: mert nincs más Isten, aki így megszabadíthasson. A második csodálatos szabadítást is, Dániel próféta könyvében találjuk feljegyezve, a hatodik fejezetben: Ebből, most csak néhány verset emelek ki. ,,Dániel, aki a Júdeai foglyok fiai közül való, nem becsül téged, oh, király, sem a tilalmat, amit megírtál: hanem háromszor napjában, elkönyörgi könyörgését" 13. vers. ,,Erre szólt a király, és előhozták Dánielt és vetették az oroszlánok vermébe. Szólt a király és mondá Dánielnek: a te Istened, akinek te szüntelen szolgálsz, Ő szabadítson meg téged!" 16. vers. ,,Hajnalban a király azonnal felkelt még szürkületkor, az oroszlánok verméhez ment, és amikor közel ért a veremhez, szomorú szóval kiáltott Dánielnek: szólt a király és monda Dánielnek: Dániel! Az élő Istennek szolgája, a te Istened, akinek szüntelenül szolgálsz, megtudott - e szabadítani téged az oroszlánoktól? Akkor Dániel szólt a királynak, Király: Örökké élj! Az én Istenem, elbocsájtotta az ő angyalát, és bezárta az oroszlánok száját, és nem árthattak nékem. Mert ártatlannak találtattam őelőtte és teelőtted sem követtem el, oh, Király, semmi vétket. Akkor a király igen örvendett, és Dánielt kihozatta a veremből, és semmi sérelem nem találtatott rajta. Mert hitt az ő Istenében. És akik Dánielt vádolták, az oroszlánok vermébe vettettek, mind ők, mind fiaik mind feleségeik, és még a verem fenekére sem jutottak, amikor rájuk rontottak az éhes oroszlánok, és minden csontjukat összezúzták. Akkor Dáriusz király írt minden népnek, nemzetnek és nyelvnek: az én birodalmam minden országában, féljék és rettegjék, Dániel Istenét! Mert Ő az élő Isten, és örökké megmarad, és az ő országa meg nem romol. És uralkodása mindvégig megtart" 19 - 26. vers. Isten, csodálatos módon szabadította ki ártatlan szolgáját, az oroszlánok verméből. A harmadik csodálatos szabadítás, az Új Szövetségben a Cselekedetek könyvének 12-ik fejezetében, az első 11 versben van feljegyezve. Heródes király, kegyetlenkedni kezdett a keresztyénekkel szemben, és megölette Jakabot. Aztán elhatározta, hogy Pétert is megöleti. Elfogatta őt, és börtönbe csukatta, Húsvét utánig. Olyan erős őrizet alatt volt Péter, hogy emberileg: lehetetlen lett volna őt kimenteni, Heródes kezéből. És ekkor történt meg, a csodálatos szabadítás: Isten közbelépett, egyik angyala által. Az őrökre, mély álmot bocsájtott, az angyal pedig Péterrel átsétált az alvó hármas őrségen, és elhagyta, Heródes börtönét. Mert ami lehetetlen az embernél, lehetséges az Istennél! ,,Mert Istennek, minden lehetséges" Ezért Isten, megváltott gyermekei, boldogan vallhatják: Nincsen olyan világi erő, sem hatalom, melynek rabságából Isten, ne tudná kiszabadítani, Fia drága vérén megváltott gyermekeit! Ezért, örök dicsőség, Istennek!

Írta: Pecznyík Pál 2015-ben.