„így állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt, vagy ránc, vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen.” (Efezusi 5:27)

Voltál már olyan dicsőítő alkalmon, ahol kezeidet felemelve készen álltál Isten imádatára, amikor a dicsőítés vezető megszólalt: „Mielőtt elkezdjük a dicsőítést, vizsgáljuk meg a szívünket”? Majd, miután megvizsgáltad a szívedet, találtál valamit, ami nem mondható túl szépnek, és rögtön elment a kedved a dicsőítéstől.

Barátom, jó hírem van a számodra. Gyere, és imádd Őt úgy, ahogy vagy. Gyere Isten jelenlétébe Jézus-tudatosan, bűnbocsánat-tudatosan és kegyelem-tudatosan. Gyere Isten jelenlétébe úgy, hogy egyedül Isten szeplőtelen Bárányát ajánlod fel.

Amikor Istent imádjuk, az olyan, mint amikor az Ószövetségben a bűnös ember a felajánlását hozta a papnak. A pap megvizsgálta az áldozati állatot, hogy megbizonyosodjon róla, hogy hibátlan. A pap nem vizsgálta meg a bűnös embert. Ha az állat hibátlan volt, Isten elfogadta az állatáldozatot, csakúgy, mint az áldozatot felajánló embert.

Szóval, amikor Isten jelenlétébe jössz, ne magadat vizsgálgasd, és ne csüggedj el, ha hibát találsz magadban. Isten sem vizsgál téged. Ő, Fiának a tökéletességén, szépségén, és elfogadottságán keresztül lát téged (Efezusi 1:6). Szentnek és szeplőtelennek lát.

Emlékszel a bűnös asszonyra, aki valószínűleg prostituált volt? Elment a farizeus házába, aki vendégül látta Jézust, és a hajával törölte meg Jézus lábát (Lukács 7:36-50). Ő így fejezte ki imádatát. Úgy ment Jézushoz, ahogy volt. Igen, tudta, hogy vétkezett, de először is Jézust imádta, azért Aki. Jézus-központú volt. Azután hallotta Jézust, amint azt mondta neki: „Meg vannak bocsátva a bűneid” (Lukács 7:48, EF). Elfogadta a bűnbocsánatot, amire szüksége volt Jézustól.

Bármire is van szükséged a Megváltótól, gyere Hozzá úgy, amint vagy. Imádd Őt azért Aki Ő, és halld, amint azt mondja neked: „Békességet adok neked. Helyreállítalak. Gondoskodom rólad. Meggyógyítalak. Teljessé teszlek.”