Imádkozás tartalma, szellemisége, lényege 12. rész

Akinek van személyes közössége, és hisz Istenben, az imádkozik, aki nem imádkozik, az nem tért meg igazából. Aki ismeri Istent, annak az a legfontosabb, hogy beszéljünk vele, hálát adjunk, felmagasztaljuk, dicsérjük Őt! Ebből merített áldások és javak azt munkálják ki, hogy magasztaljuk és dicsérjük Őt. Ez fontos jel, hogy jó a kapcsolatod az Úrral, ha tudsz imádkozni, dicsérni Őt. Ma is az a célunk, hogy ez a kapcsolat minőségi, kiváló, személyes legyen, hogy Isten betudja tölteni a szükségeidet az áldott, csodálatos javaival. A kapcsolat nem mechanizmus, nincsenek technikája. Sokan azt hiszik, hogy a vallásos rendszerek tudják pótolni az Istennel való személyes közösséget. A Szent Szellem kiáradásának egyik gyümölcse az, hogy az emberek újra felfedezték, hogy az élő Istennel személyes kapcsolatban kell állni. Isten kegyelme egy személyben, Jézus Krisztusban jelent meg. Kegyelmet az ember Jézus Krisztustól tud venni, és azt az igazságot, ami által az Atya az embert igaznak minősíti. Ezért fontos a személyes döntés Jézus Krisztus mellett. Megtérés előfeltétele annak, hogy Istennel személyes közössége legyen az embernek. Máté 6,9: "Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved." Sokszor automatikusan mondjuk ki, és nem gondoljuk át ennek az igazság tartalmát. Az imáról való tanítás középpontjában a mi Atyánk szerepel. Az Atya nem rendelhető alá a személyes névmásnak, egyedülálló személy. Az első nagyon fontos dolog az imában, hogy mikor és mikért szólíthatom meg Istent. Lehet-e Istennel kapcsolatba kerülni, megszólíthatja-e ember Istent, hogy arra válaszol Isten, és szól-e Isten emberhez? Ez volt a központi kérdés az ószövetségben, a pogányoknak ez természetes, mert úgy gondolják, lehet Istennel bratyizni. Isten emésztő tűzben, és dicsőségben megjelent a Sinai hegyen és nagy rettentést, félelmet váltott ki Isten beszéde Izrael fiaiban. Megkérték Mózest, hogy ő beszéljen Istennel, nehogy meghaljanak. Helyesen beszéltek, mert Isten természetfeletti lény, emésztő tűz. Istenről nem tudunk precíz fogalmat kialakítani, mert semmi nem hasonlítható hozzá! Ezért hosszú időn keresztül nem tudtak Istennel kapcsolatba és közösségbe kerülni, Mózes volt az első nagy közvetítő. Volt egy istentiszteleti rendtartás, ami által Isten kegyelméből részesedhetett a nép. Voltak kivételek, akik személyes kapcsolatba kerültek Istennel, ezek a karizmatikus emberek kisebbségben voltak. Az újszövetség csodálatos dolga, hogy az ember közösségbe kerülhet Istennel. Jézus Krisztus földi szolgálatának alapvető célja az volt, hogy Istent, mint Atyát jelentse ki. Mikor szerzem meg a jogosultságot, hogy Istent Atyának nevezhetem? Az atyaság alatt szó szoros tartalmat kell érteni. Egy lény van, amely közvetlenül az Atyától származik. Az angyaloknak sincs olyan kapcsolata az Atyával. Igazából a származásról van szó, nem az apai illetve az anyai tevékenységre utal az eredeti szó, hanem az egyedüli, ami az Atyától származik, minden más a mennyekben és a földön is Isten teremtménye. Ezért szó szoros értelemben csak Jézus Krisztusnak az Atyja Isten. Egy kivétellel minden helyen Jézus Krisztus Istent Atyának nevezi, mert ez volt a származástudata, a származásának a lényege. Születési mérete, termete nem volt annyira lényeges. Jézus Krisztussal kapcsolatosan nem találunk ilyen információt. Megtévesztő információ lenne. Isteni származásától az Ige nem tereli el a figyelmet. Isten Fia Jézus Krisztus. Sajnálom a judaizmus követőit, be lehet az ószövetségből is bizonyítani, hogy van Istennek fia. Így lehet csak megérteni, hogy mikor szerzi meg egy ember a jogosultságot, hogy Istent Atyának nevezheti, és kérhet tőle. A jogosultság a földi életben is nagyon fontos kérdés. Ha nem tudja az ember a jogait érvényesíteni, akkor a hatalmat segítségül hívhatja. Így van ez velünk kapcsolatosan, vannak mennyei jogok is, amit Istentől kaptunk. Vannak velünk született és újjászületés után kapott jog. Egyik ilyen jog, hogy Istent Atyának szólíthatom. Miért? A megtérés és az újjászületés miatt. Ámen!