2015. december 9. szerda

Indulj Isten erejével!
„Menj, és a te erőddel szabadítsd meg Izráelt Midján markából! Én küldelek téged!” (Bírák 6:14)

Valaki egyszer azt mondta: „Nincs furcsább az embereknél, de nincs náluk fontosabb sem!” Jézus megértette ezt az alapelvet. Életét úgy élte le, „mint aki szolgál” (Lukács 22:27). Szolgált a társadalom kivetettjei felé. Megkereste az egy elveszett bárányt, míg a másik kilencvenkilenc várakozott (ld. Lukács 15:4–6). Még a kereszten sem arra gondolt, milyen hatással volt szolgálata e földön, nem próbált elvarrni szálakat. Azzal volt elfoglalva, hogy megbocsásson a mellette keresztre feszített bűnözőnek, hogy Atyja bocsánatát kérje kivégzőinek, és hogy intézkedjen arról, legyen, aki gondoskodik édesanyjáról mennybemenetele után. Gondolod, hogy Jézus elintézendő ügyei nem voltak olyan sürgetőek, mint a mieink? Vagy talán tudott valamit, amit mi nem? Például ahelyett, hogy teleírjuk határidőnaplónkat, talán többet kellene törődnünk kapcsolatainkkal, jobban beleadni magunkat a körülöttünk lévők életébe.

Gondolj bele, mi történne, ha Jézushoz hasonlóan tudatosan elhatároznánk, hogy időnket és talentumainkat befektetjük tizenkét ember életébe! Elképesztő lehetőségek! Talán félelmetesen hangzik számodra az az elképzelés, hogy hatással lehetsz az egész világra. Ne hagyd, hogy saját erőd vagy gyengeséged határolja be azt, hogy mit tartasz elképzelhetőnek vagy megvalósíthatónak! Isten „mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint” (Efezus 3:20). Egyetlen vélemény számít: Istené! Ő azt mondta Gedeonnak: „Menj, és a te erőddel szabadítsd meg Izráelt Midján markából! Én küldelek téged!” (Bírák 6:14). A küldő ereje, nem a küldött gyengesége az, ami megváltoztatja az erőviszonyokat és győzelmet szerez.