2016. március 17. Csütörtök.

Isten akarata számodra
„Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem…” (Zsoltárok 40:9)

Ha fel akarod fedezni Isten életedre vonatkozó akaratát, akkor megegyezésre kell jutnod önmagaddal abban, hogy szerinted kinek kellene lenned. Az összehasonlítgatás megöli a lelki növekedést. Például egy háromgyermekes édesanya hallja, amint a lelkipásztor egy olyan keresztyénről prédikál, aki minden nap kora hajnalban kel, hogy egy órát csendességben töltsön Istennel. Ez az anya szeretné, ha bármikor lehetne egy csendes órája – csakhogy a gyermekei ebben nem óhajtanak együttműködni! Az igehirdetésből azt a következtetést vonja le, hogy ő nem elég jó keresztyén. Lényegében a „lelki összehasonlítgatás” csapdájába esett, és folyamatosan a bűntudat árnyékában él. Fel sem merül benne, hogy a gyermekei felé irányuló szeretete is lelki tevékenység. Vagy, hogy ő hűségesebben szolgálja Istent, mint valaki, aki elhanyagolja a családját azért, hogy minden reggel megtarthassa a maga csendes óráját. Egy másik példa: egy társaságot kedvelő, hirtelen döntésekre hajlamos fiatalember feleségül vesz egy nőt, aki a magányt kedveli. A feleség könnyen el tud csendesedni, kettesben lenni Istennel. A férj azonban kudarcként éli meg, hogy ha imádkozni akar, ő nem élvezi az egyedüllétet úgy, mint a felesége. Nem gondol bele, hogy az is számít, hogy milyen örömmel és szívesen segít másokat, vagy hogy a mások iránti szeretete formálja a lelkét és tetszésére van Istennek. A „kellene” fontos szó, de amikor a lelki növekedésről van szó, akkor Isten nem akarja, hogy csak azért engedelmeskedj neki, mert „kellene”. Ő úgy alkotott, hogy vágy legyen benned az életedre vonatkozó terve iránt, hogy eljuss odáig, ahol ki tudod mondani: „abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem” (Zsoltárok 40:9).