Urunk Jézus Krisztus a végidőre vonatkozó beszédében így szólt: „Az Isten országának ezt az evangéliumát hirdetni fogják az egész világon, bizonyságul minden népnek, és akkor jön el a vég.” (vö. Szt. István Társulat Kat. fordítását és Károli Gáspár fordítását: Mt 24,14)

Mielőtt Jézus az ég felhőin visszatért volna a mennybe, a tanítványainak az egész világra kiterjedő megbízatást adott, hogy tegyenek tanítvánnyá minden népet, kereszteljék meg őket az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit Krisztus parancsolt nekik, és ígérete szerint Ő mindennap a tanítványokkal lesz a világ végezetéig (vö. Mt 28,19-20).

Jézus missziós parancsa ma is érvényben van. És a világunknak ebben a válságos időszakában különös hangsúlyt és jelentőséget kap ez a megbízatás, mivel Jézus szavai szerint „Isten Országának ez az evangéliuma hirdettetik”; vagyis az az örömhír, amelyet Jézus hirdetett, és amelyet a saját személyében, tanításában, keresztáldozatában és feltámadásában mutatott be. Ez magában foglalja Isten megváltási tervét, az ember bűnből és a halálból való szabadítását, az ítélet folyamatát, Krisztus főpapi szolgálatát, Jézus második eljövetelét, az igazak feltámadását és az élő igazak elváltozását és elragadtatását, az ezer éves időszakot a mennyben, … és végül az újjáteremtett Földet, ahol majd „igazság lakozik” (2Pt 3,13). Ez minden ember számára valóban örömhír, mert az összes fölmerült problémának, igazságtalanságnak, betegségnek és nyomorúságnak – beleértve a halál alvását is – csak Isten tervében és szeretetében van megoldása. Emberi megoldás a bűn és önzés törvényének rendezésére nincsen. Istennek azonban minden lehetséges (vö. Mt 19,26), az is hogy egyszer kitisztázza ezt a véráztatta történelmet, lezárja azt, és egy bűntől soha többé nem érintett szeretetteljes és igazságos világot hozzon létre azokkal, „akik méltókká tétetnek” (Lk 20,35) erre Jézus Krisztus által. 

Krisztus második visszajövetele előtt tehát Jézus szavai szerint végbe kell mennie egy Szentlélektől kísért, az apostoli idők óta nem látott, nagy erejű evangéliumhirdetésnek (vö. Mt 24,14; Jel 14,6). Ez nem valamely egyházi tanításoktól „megterhelt” evangélium lesz, hanem az, amelyet Krisztus hirdetett, és amely egykor „a szenteknek adatott” (vö. Júd 1,3). Ez az evangéliumhirdetés egyben ennek a világnak szóló utolsó figyelmeztetés is lesz annak érdekében, hogy az (akkor) élő minden egyes személy dönteni tudjon a teremtő Isten és az ő szeretetörvénye (vö. Mt 22,37-40; Kiv 20,1-17) mellett, vagy ellen. Jézus szavai és a Szentírás több igeszakaszában történő kinyilatkoztatása nyomán nem titok az, hogy a világunk a bűnök, a törvényszegések és a sokszoros visszaélések nyomán egy végső nagy válságba fog torkollani, ami nemcsak gazdasági, de társadalmi, ökológiai és mindenre kiterjedő válság lesz (vö. Mt 24,6-8. 19-25; 1Tessz 5,3; Ám 6,3; Iz 24; 26,20-21). Ennek az előjelei már érezhetőek. Ez nem pesszimizmus, hanem csupán bibliaismeret eredménye. Az emberek azonban sokkal inkább azt szeretnék hallani, hogy minden rendbe fog jönni. Én is azt mondom, hogy rendbe jön, de ez csak Krisztus második eljövetelének a következtében történik meg és nem egy nagy globális összefogás eredményeként. A világban lévő válságok az emberiséget, a politikai és vallási hatalmakat szükségszerűen egységbe kovácsolják majd, mert a világméretű problémákra globális válaszokat kell adni és azt egységesen és a világunk minden pontját érintően kell megtenni ahhoz, hogy az hatékony legyen. Ez teljesen logikus és érthető. Így ez a folyamat visszafordíthatatlan. Azonban a Szentírás szerint ez a nagy összefogás nem fogja meghozni a várt eredményt (vö. Jel 17,1-18; Dn 7,8.19-26; 11,36; Iz 24,4b: „elhervadnak a föld népének nagyjai” / Károli ford. szerint).

A hamis tanítók, próféták azt fogják hirdetni, hogy minden rendbe jön majd, mert Isten a szeretet és nem hagyta el ezt a világot. Ez lesz a népszerűbb üzenet, mert a legtöbb ember ezt akarja hallani. A Szentlélek által kísért üzenet azonban csak az lehet, ami a Szentírásban van, mert Isten a saját szavának ellent nem mond, és nem mondhat (vö. Zsolt 89,35). „Tudja az Isten öröktől fogva minden ő cselekedeteit (ApCsel 15,18; Károli ford.).” Az Isten szeretetének és igazságosságának a kézzelfogható jele éppen abban áll, hogy egyszer véget vet minden igazságtalanságnak és botránynak, és megszabadítja azokat, akik az Úr nevét segítségül hívják (vö. Joel 3,5 Szt. Jeromos Kat. ford. szerint; Jel 3,10). Vagyis csak benne bíznak, és örök isteni életében részesíti azokat, akik a történelem folyamán benne hittek, a szavának engedelmeskedtek, és az Istent önmaguknál jobban szerették.