JÁNOS SZERETETE ÉS HÜSÉGE

"És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne."

(I. Ján. 4,16.)

 

Az a bizakodó szeretet és önzetlen odaadás, amely János életében és jellemében megnyilatkozott, kimondhatatlan értékű tanításokat nyújt a keresztény egyháznak. Némelyek úgy mutathatják be őt, mint aki az isteni kegyelemtől függetlenül bírt e szeretettel, azonban János büszke és becsvágyó volt. Csekély sérelmekért is gyorsan neheztelt...
János vágyakozott hasonló lenni Jézushoz, és az Ő szeretetének átformáló hatása alatt szeliddé és alázatossá vált. Én-jét elrejtette Jézusban. Szorosan egyesült az élő „Szőlőtővel”, és így isteni természet részesévé lett. A Krisztussal való érintkezésnek mindig ez lesz az eredménye. Ez az igazi megszentelődés.
Az ember életében lehetnek kirívó hibák, ha azonban Krisztus tanítványa lesz, az isteni kegyelem hatalma új teremtéssé teszi őt. Krisztus szeretete átformálja és megszenteli. Azonban nem az Övéi azok a személyek, akik keresztényeknek vallják ugyan magukat, de hitvallomásuk nem teszi őket jobb keresztényekké az élet minden viszonylatában és nem teszi őket Krisztus képviselőivé természetükben és átalakult jellemükben. /SL. 41./
János a valódi megszentelődés áldásának örvendett. De figyeld meg, hogy az apostol nem állítja magáról, hogy bűntelen. A tökéletességet azáltal keresi, hogy Isten arcának világosságában jár. Bizonyságot tesz róla, hogy az az ember, aki vallja, hogy ismeri Istent, de mégis áthágja az Ő szent törvényét, meghazudtolja hitvallomását... Miközben szeretnünk kell azokat, akikért Krisztus meghalt és munkálkodnunk kell üdvösségükért, ne alkudjunk meg a bűnnel. Ne egyesüljünk a lázadókkal, és ne hívjuk azt szeretetnek. Isten elvárja népétől a világ e korszakában, hogy álljon ki az igazságért, amiképpen János is kiállt rendíthetetlenül az igazságért az ő korában a lélekölő tévelygések ellenében. /SL. 48./