2016. február 3. szerda

Jelentőségteljességre vágysz? (2)
„Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid…” (Zsoltárok 139:13–14)

Sokféle módon törekszünk jelentőségteljességre. Azt hisszük, ha kapcsolatban állunk egy különleges emberrel, akkor mi is különlegessé leszünk. Megpróbáljuk túlélni az életünket. A milliárdos, amikor rájön, hogy élete évei hamarabb elfogynak, mint ahogy pénze elfogyna, alapítványt tesz. Gyermekeket is ezért vállalunk. Abban reménykedünk, hogy egy napon, ha meghalunk, leszármazottaink majd emlékezni fognak a „jó öreg nagyapára” vagy a „drága nagymamára”, és életünk bennük tovább folytatódhat. Bertrand Russel, a híres ateista mondta: „Én abban hiszek, hogy ha meghalok, csontjaim elrothadnak, és egómból semmi sem marad.” Azt mondod, ez nagy tévedés? Valóban az! Jézus azt mondta: „még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva” (Máté 10:30). Figyelemmel kísérünk sok dolgot, például, hogy mennyi pénzünk van a bankban, vagy mennyi üzemanyag van az autónk tankjában, vagy mennyit mutat a mérleg, ha ráállunk. De a hajszálainkat? A hajunkat megfésüljük, befestjük, levágatjuk, de a hajszálainkat megszámolni nem szoktuk! Isten azonban még hajszálainkat is számon tartja. Isten tervezett meg, ő mindent tud rólad, és szeret téged. A zsoltáros azt mondta: „Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük. Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma!” (Zsoltárok 139:13–17).