J É Z U S   I M A A L K A L M A I.

Luk.11,1. „És lőn amikor ő imátkozék egy helyen,minekutánna elvégezte  monda neki egy az ő tanítványai közül: Uram taníts minket imátkozni,amiképpen János is tanította az ő tanítványait.”

  A világMegváltóját a tanítványok imátkozva találják,amint Atyjával  bensőséges kapcsolatban imátkozott. Mit érezhettek ezek az egyszerű emberek amikor hallották Jézus imáját? Biztos hogy vágyat éreztek ők is ilyen kapcsolatra a Mennyei Atyával.

Ez a kis epizód Jézus ima alkalmárol bennünk is fel kell hogy keltse a kérdést milyen az én imaéletem e rohanó világban? Bensőséges, vagy sietve pár percnyi szokásbol elmondott kérések?  Jézus példája tanítás számunkra is,mert ő kora reggel vagy késő este,vagy a nap bármely szakában időt keresett hogy Atyjával beszélgessen.

 A Biblia feltár néhány okot ami végett felületes lehet egy keresztény imaélete. /Mát.6,5-6./ Látni lehetet Jézus idejében ahogy az utcák szegletein a farizeusok hangosan fenállva, imátkoztak. Jézus óv az ilyen képmutatástol, mint mondja:”Hogy lássák öket az emberek.”

/II.Tim.3,5./ Pál apostol akár korunkra is alkalmazható példát hoz fel. „Akiknél megvan a kegyesség látszata,de megtagadják annak erejét.” Vallásosság ez, amelynek semmi ereje nem látszik az ember életén,csupán formaságbol  követ az ember hitelveket.  Imátkozzunk Istenhez,hogy óvjon meg bennünket az ilyen keresztény élettöl,mely csupán formaság.

   Egy ihletett iró így jellemezte az öszinte szivböl elmondott imát:

--Az ima kulcs a hit kezében,a mennyei tárházak áldásainak megnyitásához.

--Ima, azt jelenti,belépni a Mindenható Isten fogadó termébe,s vele beszélgetni.

--Ján.17.3. Minden egyes öszintén elmondott ima,dicséret, segít még jobban megismerni  az Atyát,aki szeretetében adta oda egyszülött Fiát érettünk,a megváltásunkért.

Pál apostol így tanácsolta a Korinthusi hivőket: /I.Kor.14,15./ „Hogy van tehát? Imátkozom a Lélekkel,de imátkozom az értelemmel is.Énekelek a Lélekkel de énekelek az értelemmel is.” Milyen csodálatos bensőséges kapcsolat ez Istennel?Amikor egéssz lényünk közösségbe

kerül a Teremtővel.

  EGW jegyezte fel a következőt: „Jézus mint Mária gyermeke 12-évesen először vett részt a zsidók nagy vallási ünnepén a husvéton. Itt szemlélhette a választott nép húsvét ünneplését, visszaemlékezett a csodálatos szabadulásra a rabságukbol. A megölt húsvéti bárány,a meglóbált árpakéve,mind őt szimbolizálták. A húsvét ebben a korban formasággá sülyedt, de Jézus számára óriási jelentősége volt,mert ezen a husvéton feltárult előtte a küldetése a bűnös világ megmentése. A vérző bárány melyet a nép szokásbol megáldozott őt jeléképezte. Ezek után,Jézust sokszor találták amint a természetben kora reggel, szürkületkor,Atyjával találkozik imában.Ezek voltak a legboldogabb órái ha Istennel beszégethetett.”

  Amint egykor a tanítványok,kérjük meg Jézust,hogy tanítson meg bennünket is ilyen imaéletre, és igy keresztényi életünk is át fog alakulni, a Krisztusi mintára.