Kegyelmed éltet - Hálás hozzáállás 3. rész

Hálaadás: "...Jézus pedig felemeli szemeit az égre, és mondja: Atyám, hálát adok Neked, hogy meghallgattál engem." (János 11,41) A fenti idézet nagyon jó példa arra, hogyan adott Jézus hálát Istennek. Amikor imádkozol, tegyél úgy, mint Jézus, és a következő szavakkal fejezd be az imádat: "Atyám, hálát adok Neked, hogy meghallgattál". Az egyik ok, amiért erre bíztatlak az, amit János is megírt, amikor tudjuk, hogy Isten meghallgatott minket, azt is tudjuk, hogy teljesíti a kéréseinket (1János 5, 14-15). Az ördög azt akarja sugallni, hogy amikor imádkozol, akkor kíváncsian várd, vajon Isten meghallgatott-e és teljesíti-e a kérésedet. Az egyetlen módja annak, hogy a kételkedést leromboljuk az, ha hangot adunk hálánknak. (Zsoltárok 26,7; Jónás 2,9). Az ima erejének része a hálaadás, mivel a hálaadó életen kívül nincs teljes élet. Szolgálata kezdetén Jézus hálaadó életet élt. Sokszor és sok mindenért mondott köszönetet az Atyának. Például hálát adott Istennek azért, mert feltárta az igazságot a kisdedeknek, de elrejtette a bölcs, okos, tanult emberek elöl. (Máté 11,25). Hálát adott Istennek, amikor megtörte a kenyeret és a halakat és jóllakatott velük négyezer embert (Máté 15,36). Hálát adott Istennek, amikor fogott öt kenyeret és két halat, és megetetett ötezer embert. (János 6,11). És akkor is hálát adott Istennek, amikor a kenyeret és a bort átadta tanítványainak az utolsó vacsorán. (Márk 14, 22-23) Miután megvizsgáltunk néhány dolgot, amiért Jézus hálát adott, nézzük meg, mit mond Pál a hálaadásról.Pál és a hálaadás: "Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat [egyértelmű kéréseteket] az Isten előtt." (Filippi 4,6) Ebben a részben Pál egyértelműen megmondja, hogyan élhetünk aggódástól mentes életet - ha hálaadó életet élünk. Hosszú éveken keresztül azt tanították nekem (amit el is hittem, és soha nem vettem a fáradságot, hogy utánanézzek vagy megkérdezzem az Urat), ha valamit kérek Istentől, azonnal kezdjek el automatikusan és ismétlődően köszönetet mondani azért, hogy azt a dolgot, amit kértem már készíti számomra az Úr. Azt mondták nekem (és én el is hittem) ha így teszek, az ördög nem akadályozhat meg abban, hogy át is vegyem azt, amit az imában kértem Istentől. Sőt még azt is mondták (amit ugyancsak elhittem), ha nem építek fel egy erős védőfalat a hálaadásból, lehet, hogy meg sem kapom az áldást. Sok mai hívőhöz hasonlóan én is úgy gondoltam, hogy a hála, amit az imában kért dolgok megvalósulásáért éreztem, lesz az az erő, ami az adott áldást meghozza számomra. Lehet, hogy a Szentírás utal arra, hogy adjunk hálát azért, amit imában kérünk, sőt, valószínűleg így is van. Bár néhány évvel ezelőtt Isten egy kicsit más megvilágításba helyzete ezt a dolgot, amit most meg is fogok osztani veletek. Az Úr arra tanított, hogy ha imában jövünk Hozzá, és megkérjük, hogy töltsön be egy szükségünket, Ő azt akarja, hogy azért legyünk hálásak, amit már megcselekedett. Rámutatott arra, hogy Ő igazából a hálát nem mint cselekedetet várja el, hanem mint hozzáállást. Azt akarja, hogy hálásak legyünk mindazért, amit a múltban megcselekedett, amit most tesz, és amit majd a jövőben tenni fog értünk. Ha így jövünk elé valamilyen szükségünkkel, akkor az csak egy lesz azok közül, amit megemlítünk a hálaadásunk közben. Hiszem, hogy az ima és hálaadás sokkal nagylelkűbb dolog, mint a kívánságok. Pál szerint akkor követjük ezt az életstílust, amikor mindig mindenért hálát adunk Istennek, az Atyának Jézus Krisztus nevében   (Efézus ). Pál nem egy szabályt fogalmaz meg arra, hogy állandó hálaadással mindent megkaphatunk az Úrtól, amit csak akarunk. Azt igyekszik kihangsúlyozni, hogy a hálaadás, a hálás hozzáállás életstílussá kell, hogy váljon számunkra, képesek legyünk köszönetet mondani Istennek nemcsak azért, amit tesz, hanem az Ő személyéért, azért, hogy Ő van. Ezt soha ne feledd, amikor feltárod előtte kéréseidet. Ámen!