2016. június 8. szerda

Kiismerni a kísértést ( 1 )
„Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart…” (Jakab 1:12)

A második tévedés: azt hinni, hogy a kísértés már bűn. Az ördög azt akarja elérni, hogy lelkiismeret-furdalásod legyen attól, hogy kísértés ér. Miért? Mert akkor azt hiszed, hogy te vagy a forrása, ettől kárhoztatod magad, és elcsüggedsz. És ha engeded, hogy eluralkodjon rajtad a csüggedés, akkor könnyű prédává válsz, a sátán pedig rávesz, hogy add meg magad a kísértésnek. Ironikus módon éppen az visz bűnre, hogy attól félsz, már elbuktál. Nem, a kísértés önmagában még nem bűn, a bűn akkor jön, ha megadod magad a kísértésnek. Sokan érzik úgy, hogy nem elég lelki emberek, hogy eltávolodtak Istentől, sőt, hogy nem is igazán hívők, mert azt gondolják, hogy ők indították a kísértést. Olyan ez, mintha a házadba betörne valaki, és amikor rajtakapnád őt, azzal vádolna, hogy te vagy a betörő! Hinnél neki? Persze, hogy nem! A sátánnak mégis ez a taktikája. Miután megkísért, vádolni kezd ilyen gondolatokkal: „Egy igazi keresztyénnek soha eszébe sem jutna ilyesmi!” Mivel ismerjük saját gyengeségeinket, vádjai hihetőnek tűnnek, és bedőlünk neki. Aztán kárhoztatjuk magunkat, elcsüggedünk, és megadjuk magunkat a kísértésnek. Értsd meg ezt: a kárhoztatás a sátántól jön. A Biblia azt mondja: „Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak” (Róma 8:1). Amikor a sátán kísértést küld, a Szentlélek munkálkodni kezd bennünk, segít elutasítani javaslatait, és emlékeztet minket arra, hogy Jézus mindig elérhető, hogy győzelemre segítsen. „Mivel maga is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek” (Zsidók 2:18). Tehát ha kísértés ér, ne higgy a sátán kárhoztatásának, hanem kérd Krisztus győzelmes segítségét!