Kire akarsz jó benyomást tenni?„Én pedig a legkevésbé sem törődöm azzal, hogy ti hogyan ítélkeztek felettem…” (1Korinthus 4:3)

Pál azt írja: „Én pedig a legkevésbé sem törődöm azzal, hogy ti hogyan ítélkeztek felettem… mert aki felettem ítélkezik, az Úr az” (1Korinthus 4:3–4). El tudod képzelni, hogy „a legkevésbé sem törődsz” a kritikával? Vagy egyáltalán nem érzed szükségét, hogy jó benyomást tégy másokra; hogy az önértékelésed nem függ attól, hogy valaki észreveszi-e milyen sikeres, okos vagy vonzó vagy? Gondolj bele, milyen lehet őszinte szeretetet érezni valaki iránt, aki rosszallását fejezi ki feléd! Egyáltalán lehetséges így élni? Isten segítségével igen! Egy lelkipásztor mondja: „Évekkel ezelőtt egy bizonyos szolgálatot szerettem volna vezetni. Amikor nem engem választottak, megharagudtam. Persze nem mutattam. Nem mintha nem szerettem volna Istent. Csak jobban szerettem volna magamat szolgálni, mint őt! Azzal, hogy nemet mondott, Isten kijavította azt a hozzáállásomat, ami tönkretett volna bármilyen szolgálatot, amit később végeztem volna. Amikor szemlátomást Istent szolgálod, akkor szinte lehetetlen, hogy bárki is felfedezze, hogy színlelsz… kivéve Istent.” Hallottál már az „elismerés-függőségről”? Tünetei közé tartozik, hogy félsz attól, vajon mások mit gondolnak rólad; hogy könnyen megbántódsz amiatt, amit mondanak; hogy állandóan gyötör az érzés, hogy nem vagy elég jó; hogy folyton megpróbálsz jó benyomást tenni fontos emberekre. Mint minden szenvedélybeteg, képes lennél bármit megtenni egy „adagért”, csak csillapodjon a vágyad. Valaki így ír erről: „Sok mindennapos elfoglaltságom arra utal, hogy sokkal inkább e világhoz tartozom, mint Istenhez. Egy kis kritika is felmérgesít… egy apró dicséret is lelkesít… olyan vagyok, mint egy kis csónak a tengeren, teljesen kitéve a hullámok kénye-kedvének.” Talán ez számodra is probléma, amiért még ma imádkoznod kellene?