"Ne légy fölöttébb  igaz, és ne bölcselkedj  fölöslegesen; miért pusztulnál bele? !   Ne légy fölöttébb bűnös, és ne légy bolond; miért halnál meg idő előtt? !   ... Mert az Istenfélő ember minden bajból kikerül."    Préd. 7,16-18.

   Különös tanítás.  Az igazság nem abszolut jellegű?  Lehet azt túlhajtani?   Nem az igazságról beszél a Prédikátor, hanem a magát igaznak tartó emberről.  Elviselhetetlen az az ember, akiből annyira dől az igazság, hogy képtelen megérteni, csak ítélgetni tudja botladozó, gyakran tévedő embertársát.   Jobb nekünk  gyarló, közönséges embereknek, ha egymást megbecsülve igazságunkat alá tudjuk vetni Isten  igazságának és egymás megértésének.   Csak ne legyen ez ürügy arra, hogy tudatos bűneinkre kívánjuk az emberek megértését; nem olyan nagy dolog az, nem lehetünk mindig igazak, nem tudhatjuk mindig megérteni és követni Istennek számunkra túl magas igazságát -- ahogy ügyvédek próbálják mentegetni a megrögzött gonosztevőket is.   A Prédikátor könyve a gyakorlati, mindennapi életre alkalmazza Isten örök tanítását.   Azért óv mindkét  szélsőségtől.   Mind a kettő magát az életet rombolja.  Keresd Isten igazságát, próbálj hozzá józan ésszel  alkalmazkodni, s bízd rá magad szerető Istenedre.

   Krisztusom, Te maga vagy az igazság és az élet.  tudom, ezt a kettőt nem lehet elválasztani egymástól.  Megvallom, nem vagyok igaz, pedig annak kéne lennem.  Akaratom ellenére is túl sok bennem a megalkuvás.   De keresem a teljes, a valódi Isten szerinti igazságot, és megpróbálom ahhoz tartani magam.   Segíts, hogy eközben ne legyek felfuvalkodott, könnyelmüen ítélkező, ne tartsam magam másoknál igazabbnak, tudjam meglátni és megbecsülni mások értékeit !   Segíts, hogy ne essem a másik szakadékba se; ne billenjek át a bűn oldalára.   Erőd, kegyelmed tartson meg a két szakadék között, hogy az legyek, aki kegyelmedből vagyok: az igazságot éhező és szomjazó, azt benned, szeretetedben és tanításodban megtaláló gyermeked, akinek Te vagy igazsága, életadó védelmezője mind ebben az életben, mind az örökkévalóságban.  Ámen   (Varga László: Isten asztaláról)