2016. március 6. vasárnap

Legyen elsődleges fontosságú számodra az imádság! (1)
„… visszavonult a pusztába, és imádkozott.” (Lukács 5:16)

Az imádság alapvető fontosságú a keresztyén ember személyes életében csakúgy, mint a gyülekezet életében és szolgálatában. Ahogy egy épület stabilitása az alapon múlik, úgy ad az imádság biztos alapot az élethez. Nem csoda, hogy a sátán túlórázik is azért, hogy annyira elfoglalttá tegyen, és elterelje a figyelmedet, hogy kimaradjanak az életedből a rendszeres és mély beszélgetések mennyei Atyáddal. Egyvalaki volt, akivel szemben nem ért célt a sátán, amikor megpróbálta tönkretenni imaéletét: Jézus. Ő nagyszerű példát mutat arra, milyennek kellene lennie imaéletünknek. Nyilvános szolgálatát imádsággal kezdte, és imádsággal fejezte be. Márk evangéliuma első részében Jézus életének egyik legelfoglaltabb napjáról olvasunk, majd ezt találjuk: „Nagyon korán, a hajnali szürkületkor felkelt, kiment, elment egy lakatlan helyre, és ott imádkozott.” Lukács feljegyzi: „gyakran visszavonult a pusztába imádkozni” (NKJV). Ez mindennapos szokása volt! A Gecsemáné kertben olyan intenzitással imádkozott, ahogy soha senki. Nem csoda, hogy tanítványai azt kérték, tanítsa őket imádkozni. Mennyire fontos az imádság? Kérdezd meg Pétert! Csak Krisztus imádsága őrizte meg őt a teljes összeomlástól, amikor megtagadta Urát. Krisztus imádkozott érte, és ez megmentette őt, sőt, végül az egyház vezetőjévé emelte. Az egyetlen oka annak, hogy a te életed sem csupa kudarc, az, hogy Jézus érted is imádkozik (ld. János 17:20; Zsidók 7:25). A ma elmondottak tanulsága eléggé nyilvánvaló: ha Jézusnak szüksége volt az imádságra – akkor neked is! Sőt, ha arra vársz, míg kedved lesz hozzá, vagy amíg a Lélek indít, akkor valamit félreértettél. A Szentlélek már indított az imádságra – Krisztus példája és tanítása által.