Boldog nép az, amelynek az Úr az Istene! (Zsolt 144,15b)

Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. (Ef 2,19)

Olvasmányok: Lk 17,11-19 és Róm 8,(12-13)14-17

Lekció:Lk 17,1-19 1Móz 28,10-19 .

Igehirdetési ige:Róm 7,4-6

Szeptember 21.
Jézus mondta: "De ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Atyátoknak se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van. Ne hívassátok magatokat tanítóknak se, mert egy a ti tanítótok: a Krisztus." (Mt 23,8-10)

Jézus szóvá tette a farizeus házában a fõhelyeket válogató vendégek magatartását. Meghallotta és helytelenítette a tanítványok rangvitáját, rosszallta a Zebedeus-fiak anyjának tolakodó kérését. Idegen az Isten országától a címek hajszolása és a rangkórság, de a személyi kultusz és az emberimádat is. Ezért önmagának árt, aki igényli beosztottjainak túlzott meghajlását. Ha pedig egy közösség halmozza el dicséreteivel vezetõjét, segít eltorzítani személyiségét.
Úgy tûnik, ebben Jézus nagyon szigorú. Állítja, hogy aki mesternek vagy tanítónak nevezi magát, az õ helyét bitorolja, az õ nagyságára vet árnyékot. Egyes-egyedül õ a Mester. Nikodémus nem hízeleg elõtte, mindössze a tényt állapítja meg, amikor Istentõl jött tanítónak nevezi (Jn 3,2). Mint tanító, valóban a végsõ tekintély. Ismeri és megerõsíti, olykor felülmúlja és kiigazítja az Ószövetséget is, amikor kijelenti: "Én pedig azt mondom nektek [...]." (Mt 5) Az írástudókkal folytatott vitáiban határozottan fogalmazta meg a helyes álláspontot. Jézus szava tehát a megváltoztathatatlan alapja az Istenrõl szóló tanításnak, a keresztyén teológiának. Mindenkinek, aki igét hirdet, aki gyermekeket vagy felnõtteket tanít, hozzá kell igazodnia, szavainak az õ szavaival kell összhangban lennie. Nincs, nem lehet tõle független, vele szemben álló vagy õt mellõzõ mester vagy tanító az egyházban. Nincs Krisztus-követés Krisztus nélkül!
Ha pedig Jézus a Mester, akkor mi mind egymásnak egyenrangú testvérei vagyunk. Más mester esetén óhatatlan a rangsorolás, napirenden van a megkülönböztetés. Akkor vannak "egyesek és kettesek", "egyenlõek és egyenlõbbek", kebelbeliek és ellenzékiek. Ha õ a Mester, a testvér szó egyformán mindenkit illet.
Szólítsuk õt mindnyájan Mesternek, mint a tengeri viharban megijedt tanítványok (Lk 8,24) és a gyógyítására váró vak (Mk 10,51). Neki pedig arra van joga, sõt fel is hatalmaz, hogy Atyának szólíthassuk az Istent. Minket pedig testvéreinek, sõt barátainak nevez. Ajándékok sora következik abból, ha Jézus a Mesterünk.

Uram!
Imádkozom az ének szavaival:

Jézus Krisztus, egy Mesterünk, Bölcsességre megtanítson,
Mennyei szent bölcsességünk, Hogy ördög meg ne csalhasson:
És nekünk bizonyos üdvösségünk! Kísértések ellen bátorítson!
[...] (EÉ 366,1.5)Ámen.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.