Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az Úr házában lakom egész életemben. (Zsolt 23,6)

[Isten], aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? (Róm 8,32)

Olvasmányok: ApCsel 11,1-18 és 1Móz 24,50-67

 

Lelki útravaló a mai napra

Május 28.

"Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?" (Róm 8,32)

Többet ad!Anyaként tudom, hogy adni nem is olyan nehéz. Ebédet készítek, és amikor már minden finom és jó ízû, akkor megterítem az asztalt. Gyermekeim dicsérnek, hogy mennyi energiám van. Pedig nem is olyan nehéz. Ha már az idõm áldoztam a finom falatok elkészítésére, akkor apróság az, amit hozzáteszek: a szépen terített asztal. Olykor magam is csodálkozom, honnan van energiám éjszakába menõen hallgatni felnõtté váló gyermekeimet, majd hajnalban egy kis útravalót készíteni nekik. Ez belülrõl fakad, mert fontosak számomra.
Aki megtapasztalta, hogy a neki fontosaknak milyen jó adni, annak nem fogy el az ereje. Többet ad.
Mi Istennek fontosak vagyunk. Ezért tett meg értünk mindent. Ha már a legnagyobbat elkészítette: Fiában, Jézusban a váltságot, akkor hogyne adna vele együtt mindent! Mindent, ami a belsõ békességhez, az élet harmóniájához, a megbocsátani tudó szeretethez szükséges.
Sokszor talán úgy tekintünk Istenre, mint aki egyszer adott egy nagy ajándékot, s aztán már nem törõdik velünk. Vannak ilyen ajándékozók, akik úgy igyekeznek minden hiányérzetüket és mulasztásukat bepótolni, hogy adnak (de csak egyszer) egy jó nagy ajándékot. De nem ilyen az Isten! A legnagyobb ajándéka nem felélhetõ, elkoptatható. Nem azt mondta, hogy én már eleget adtam, hanem azóta is folyamatosan mindig minden jóval ellát. A Lelkét árasztotta ki, hogy irántunk való szeretete érezhetõ legyen. Az igéjét nem vonja meg tõlünk, hogy a hangja biztosítson bennünket a jelenlétérõl, és bûnbocsánatot is ad nekünk, hogy tudjuk: irgalma örök. Gondoskodik testvérrõl, aki hordozni tudja a bajunkat, és ad közösséget, hogy átéljük a gyülekezetben, hogy egy családhoz tartozunk. Ajándékával megnyitja a szemünket, hogy jobban tudjunk örülni a világ szépségeinek, a teremtettség ajándékainak. Ajándékaival megnyitja a szemünket, hogy meglássuk, hol van ránk szükség, hogy segítségül lehessünk mások életében.
Ilyen Istenünk van. Fiát nem kímélte, hogy életünket megmentse. A Golgota áldás forrásává lett. Aki hisz benne, el sem tudja képzelni, mivel gazdagodhat az élete. De megtapasztalja!
A mai napon is ezzel az örömmel indulhatunk.

 

 

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.